Képviselőházi irományok, 1906. II. kötet • 17. sz.

Irományszámok - 1906-17. Törvényjavaslat az autonom vámtarifáról

154 17. szám, A vámhitelezés tekintetében eddig a következő szabályok állottak fenn. A vámhitel kedvezményében csak azok a kereskedők és gyárosok (ideértve a szállitó-, bánya- és földmivelósi vállalatokat is) voltak részesíthetők, kik nagyobb árúmennyiségeket szoktak a külföldről behozni és kik azon hivatalnál, a melynél a hitel engedélyezését kérik, a megelőző évben behozatali vám fejében (ideértve az engedélyilletéket és a fogyasztási adópótlékot is) legalább ezer forintot fizettek. A vámhitelórt az államnak kamat nem járt. A hitel három vagy hat hóra, azaz három vagy hat havi lejárati (befizetési) határidőre engedélyeztetett oly módon, hogy az egy hó folyamán behozott árúkért esedékes behozatali vámilletékek az átvétel napja után következő hótól számitandó harmadik, illetve hatodik hó végével megfizetendők. Az, hogy három vagy hat havi lejáratú hitel endegélyeztessék-e, a hitelért folyamodónak kívánságától függött, valamint aniiak meghatározása is, hogy mily összegig terjedjen a hiteljogosultság (a hitel magassága), azzal a megszorítással azonban, hogy a hitelösszeg csak kerek összegben volt megszabható és csak fel óig terjedhetett azon összegnek, melyet a hitelért folyamodó a múlt évben behozatali vám fejében fizetett. Ötvenezer forintnál magasabbra rugó vámhitelért benyújtott folyamodványok határozathozatal végett a pénzügy ministeriumhoz voltak feltérj esztendők. A hitelezett összegek mindig teljesen biztositandók voltak és pedig vagy: . a) értékpapírok letétbe helyezése, b) jelzálog, vagy . c) személyes kezesség, azaz legalább két jóhitelű czég (gyáros vagy kereskedő) egyetemleges kezessége által. Ha a hitelezett összeg a kitűzött határidőre nem fizettetett be, a hiteljogosult a behajtás költségeit viselni és ezen felül 5°/o késedelmi kamatot fizetni volt köteles. A vámhitel fentartása nemcsak a kereskedelem érdekében, hanem iparfejlesztési szempontból is feltétlenül kívánatos, mert a hitel utján eg3^részt a kereskedő csekély tőkével nagyobb forgalmat képes lebonyolítani, másrészt a gyárosnak mód nyujtatik a feldolgozáshoz szükséges nyers anyagoknak és félgyártmányoknak kevesebb költséggel való készletben tartására, ugy, hogy az üzem zavartalan folytatása biztosíttatik ós ezenkívül a feldolgozandó anyagok beszerzése tekintetében a gyáros a külföldi kedvező árkonjunktúrák felhasználására kópesittetik. Ezzel szemben azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni a vámhitel ellen egyes körökben felmerült aggályokat, melyek szerint az eddigi állapot különösen a gabonaüzérkedésnek indokolatlan kedvezményt nyújtott és a külföldi gabonakészletek felhalmozódására vezetett. Mindezen körülmények mórlegelése mellett és a fenforgó ellentétes érdekek méltányos kiegyenlítése végett a XVIII. czikk első bekezdése a vámhitelnek eddigi kamatmentességét meg-