Képviselőházi irományok, 1906. II. kötet • 17. sz.
Irományszámok - 1906-17. Törvényjavaslat az autonom vámtarifáról
144 17. szám. hogy az új vámtarifa a mezőgazdaság és az ipar érdekeit egyaránt védje. A mezőgazdasági czikkek vámvédelmének mérve mellett gondos mérlegelést igényelt a vámvédelem terjedelmének megállapítása is, mert nem lehetett figyelmen kivül hagyni azt a határt, melyet az ipari termelés fontos érdekei szabnak meg. Ezekre az érdekekre való tekintetből mellőzni kellett azt, hogy azokra az ipari nyersanyagokra, melyek nálunk egyátalában nem, vagy nem megfelelő mennyiségben vagy minőségben állíttatnak elő, védővámok érvényesíttessenek, mert e nj^erstermókek vámmentességének további fentartása nemcsak fontos érdeke az ipari termelésnek, de különösen tekintettel a belföldi ipar nagyfontosságú kiviteli érdekeire is, ezen nyersanyagokra kivánt vámvédelem érvényesítéséről le kellett mondani. Ipari vámok. A világforgalmi ós versenyviszonyoknak ujabban jelentkező az az alakulása, mely az európai államokat mezőgazdaságuk fokozottabb védelmére ösztönzi, érezhetővé teszi annak szükségét, hogy az ipari termelés is megfelelőbb védelemben részesittessék. Igazolja ezt Németország példája, mely állam, habár virágzó ipara az eddigi vámok mellett is oly hatalmas fejlődésnek indult, hogy a termékeivel nemcsak a belső fogyasztást képes fedezni, hanem a világnak úgyszólván összes piaczait fölkeresi, mégis szükségesnek tartja, hogy a változott viszon} 7 ok mellett új vámtarifájában ipari termelésének fokozottabb védelméről gondoskodjék. A többi államok uj vámtarifájában is jelentékeny vámemelések foglaltatnak számos ipari czikkre nézve. Oly czikkekre nézve, melyek a nagy fogyasztó közönségnek első rendű szükségleti czikkei és a melyeknek nagyobb vámmegterhelése tehát a szegényebb sorsú osztályt sújtaná, kizártnak kellett tekinteni az ipari vámoknak a fogyasztást érezhetőn terhelő emelését. Ezért az ily czikkeknek vámja vagy egyátalában nem, vagy csak csekélyebb mérvben emeltetett. Ennél nagyobb mérvű emelés csak azon czikkekre nézve vétetett kilátásba, melyek a szóles néprétegek közfogyasztásának tárgyát nem képezik, hanem mint fényűzési czikkek vagy különlegességek túlnyomóan, sőt majdnem kizárólag a vagyonosabb osztály által fogy asz tatnak, melyeknek magasabb vámja tehát a szegényebb nóposztályt nem terheli és az árúnak magasabb értéke folytán indokolt. Ezek voltak amaz irányelvek, melyek az ipari vámok megállapításánál szem előtt tartattak. Minimális Németország példájára ós azon befolyásánál fogva, melyet gabonavámok, ezen állam kereskedelmi politikai intézkedései az egész európai
