Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

15. szám. 87 •/. alatti melléklet a 15. számú irományhoz. 1901/1905. országgyiilésbeli 689. szám. A Horvát-Szlavonországokkal megújítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése. A Horvát-Szlavonországokkal az 1868: XXX. t.-czikk értelmében kötendő pénzügyi egyezmény megújítására az országgyűlés mindkét háza által kiküldött országos bizottság megalakulása után üzenetváltások utján irásos utón igyekezett Horvát-Szlavonországok országgyűlésének hasonló czélból kiküldött bizottságával a pénzügyi egyezmény megújítása iránt tisztába jönni; minthogy azonban az írásbeli üzenetek eredményre nem vezettek, elhatároztuk, hogy az ellentétek kiegyenlítése végett szóbeli utón fogunk tárgyalni. Mivel nem a magyar, hanem a horvát országos bizottság tagjai kívánták a fennálló pénzügyi egyezmény módosítását, mindenek előtt arra hivtuk fel a horvát bizottság tagjait, hogy pontonkint s concrote adják elő kívánalmaikat. A horvát bizottság kívánalmai nemcsak elvi jelentőségűek voltak, hanem oly részletkérdésekre is kiterjedtek, a melyeket csak hosszabb előtanulmány, adatok beszerzése és szánrtás utján lehetett kellőleg megvilágítani, miért is abban állapodtunk meg, hogy mindegyik országos bizottság öt—öt tagját albizottságként küldi ki, hogy ezeknek az albizottságoknak tagjai barátságos eszmecsere és szóbeli tárgyalás utján készítsék elő az ellentétes kérdéseket. 1. Az első elvi ellentét, mely üzenetváltásainkban jutott kifejezésre, a körül forgott, hogy Horvát-Szlavonországok országos bizottsága az 1868: XXX. t.-czikk rendelkezéseit akként kívánta magyarázni, hogy Horvát-Szlavonországok bevételeiből mindenekelőtt Horvát-Szlavonországok autonóm szükségletei fedezendők s a bevételeknek csak ezek által nem igényelt része jöhet tekintetbe a magyar-horvát közös kiadások fedezésénél, holott a magyar országos bizottság azt az elvet kívánta sértetlenül fentartani, hogy Horvát-Szlavonországok a közös magyar-horvát kiadásokat adóképességök arányában épen úgy kötelesek viselni, mint a magyar szent korona országainak többi része. 2. Az ellentétek másik része arra vonatkozott, hogy Horvát-Szlavonországok küldöttei a közös magyar-horvát kiadások közül némelyeket azért akartak kihagyni, mert azok nem közös természetűek; ez alapon különösen kifogást emeltek az ellen, hogy a nem közös szükségletekre felvett állami adósságok kamatai és törlesztése terhökre számíttatnak, hogy az egyes ministeri tárczák szükséglete egészben közösnek tekintetik, főleg pedig, hogy a földmivelésügyi tárcza központi kiadásai, a mely tárczának szükségletei azelőtt nem vétettek fel közös kiadásként, jelenleg azon a czímen, hogy az erdészeti és vízszabályozási ügyeket is kezeli, egészben közöseknek tekintetnek. 3. Az ellentéteknek harmadik, leglényegesebb része Horvát-Szlavonországok bevételeinek mikénti számítására vonatkozott, mert míg a magyar bizottság azon állásponton állott, hogy Horvát-Szlavonországok saját bevételeikként tulajdonkép csak azokra a bevételekre számithatnának, a melyek tényleg saját területükön