Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

0 190 15. szám. a súlyt, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmei helytelen elszámolással ne változtassanak át magyar jövedelmekké, hanem, hogy helyesen számoltassanak el mint olyanok, a mik, vagyis mint horvát-szlavón jövedelmek. Természetes dolog, hogy az ilyen helyes elszámolásnak az lesz a következménye, hogy nagyobb összeg fog fenmaradni a közös kiadások fedezésére is, meg az autonóm kiadások fedezésére is, hogy megszűnik az az országainkra nézve kellemetlen és súlyos helyzet, mintha — daczára annak, hogy a nép adóereje a végletekig kimerittetik — nem tehetnének eleget kötelezettségüknek az állami közösség irányában és hogy autonóm szükségleteiket sem képesek fedezni. Az előbbi minden évben hangsúlyoztatik a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közötti leszámolásokban; az utóbbit mutatja országaink jövedelmeinek összehasonlitása 1890. évtől kezdve, a melyből világosan kitűnik, hogy miként apadnak ezek a jövedelmek 1898. évtől kezdve nagy összegekben. így kitett országainknak jövedelme az egyenes és közvetett adók 44°/o-ából: 1890-ben 12,548.364 K-t, 1891-ben 14,525.008 K-t, 1892-ben 16,630.742 K-t, 1893-ban 17,016.264 K-t, 1894-ben 17,011.616 K-t, 1895-ben 16,032.816 K-t, 1896-ban 16,763.640 K-t, 1897-ben 17,044.616 K-t, 1898-ban 17,098.228 K-t, 1899-ben 16,445.346 K-t, 1900-ban 15,877.830 K-t, 1901-ben 15.892.866 K-t. Ez a jövedelem tehát növekedett 1890-től 1898-ig fokozatosan 12,548.364 K-tól 17,098.228 K-ig, tehát 4,549.864 K-val, vagyis átlag évenként 505.540 K-val; 1898-tól ellenben 15,892.866 K-ra csökkent, tehát 1,205.362 K-val, vagyis átlag évenként 401,787 K-val. Horvát- és Szlavonországoknak jogában állott az 1890-től 1898-ig szabályosan és fokozatosan növekedő ezen jövedelemnek megfelelően intézni beligazgatásukat is és pedig már azért is, mert ezen igazgatás szükségletei nemcsak Horvát- és Szlavonországokban, hanem Magyarországban is, de más államokban is évről-évre szaporodnak. így az autonóm szükségletek fedezésének költségei kitettek Horvát- és Szlavónországokban 1890-ben 13,066.478 K-t, 1891-benl3,498.943 K-t, 1892-ben 14,851.022 K-t, 1893-ban 15,235.873 K-t, 1894-ben 15,839.459 K-t, 1895-ben 17,456.718 K-t, 1896-ban 18,187.661 K-t, 1897-ben 18,603 146 K-t, 1898-ban 18,452.301 K-t, 1899-ben 18,497.934 K-t, 1900-ban 19,056.598 K-t, 1901-ben 19,146.111 K-t. Megállapításunknál, illetve az autonóm évi költségvetés szerkesztésénél az erre hivatott tényezők: a kormány és országgyűlés, a 44°/o-os részlethez tartották magukat, a mint az előbb a Szt. István koronája királyságainak és országainak évenkénti költségvetésében felvéve volt. Jóllehet Horvát- és Szlavonországoknak nem egy okuk volt, hogy a nemzet gazdasági és szellemi fejlődése érdekében ezeket a szükségleteket szélesebb alapokra fektessék, beleszorították azokat mégis ama jövedelem keretébe, a melyet az egyenes és közvetett adók 44°/o-ából az 1890—1898. évek átlagos évi gyarapodásához képest és az aulonom forrásokból ezek jelentéktelen hozadékához képest várhattak. Világosan bizonyítják ezt a fenti adatok, melyek szerint Horvát- és Szlavonországok szükségletei az 1890. évtől 1901-ig átlag évi 506.717 K-val növekedtek, tehát azzal az összeggel sem, a melylyel az 1890—1898. évi egyenes és közvetett adók jövedelmének évi átlaga és országainak saját jövedelmei növekedtek; mert mig az összes egyenes és közvetett adók 44°/o-a 1890-től 1898-ig a fentiek szerint átlag évi 505.540 K-val emelkedett, országaink saját jövedelmei átlag csaknem évi 50.000 K-val növekedtek. Hogyha ez a jövedelem az 1898. év után is az előző kilencz év átlagos évi gyarapodásához képest növekedett volna, Horvát- és Szlavonországok fedezhették volna autonóm forrásaikból származó jövedelmük mellett legalább a legégetőbb szükségleteiket; de miután az 1899. évtől kezdve az egyenes és közvetett adók 44°/o-ának jövedelmei nemcsak hogy nem mutatnak gyarapodást,