Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

188 15. szám. elv alapján egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonországok közt a következő pénzügyi egyezség jött létre.« A §-ok ezen elrendezéséből nyilván következik, hogy a 13. §. nem szűnik meg minden tiz évben, sőt hogy a 11. és 12. §-okkal együtt elvi határozmányt tartalmaz és csak a 14. §. után következik az az egyezmény, a mely egy meghatározott idő elteltével megszűnik. Ezért nem újította meg sem az 1880. évi, sem az 1889. évi törvény az 1868 : I. (XXX.) t.-czikk 13. §-ának határozmányát, hanem az egyik is, másik is csak megállapítja 2. §-ában ama körülményt, hogy az 1868 : I. (XXX.) t.-czikk 13. §-ában megjelölt tekintetek még fennállanak; ha tehát mind e két egyezmény a 13. §-ra hivatkozik, akkor ennek a §-nak fenn is kellett állania s erre a §-ra hivatkoznak az említett egyezmények a 2. §-ban egyenlő módon, mint a hogy az 1. t?-ban az 1868 : I. (XXX.) t.-czikk 11. §-ára hivatkoznak. A 11. és 13. §§. közt tehát jogi különbség nincs; az egyik, úgy mint a másik része az 1868. évi államjogi egyezménynek s azon határozmányok sorába tartozik, melyek érvénye időhöz kötve nincs. Abban azonban egyetért Horvát-Szlavón- és Dalmátországok országgyűlésének országos bizottsága a magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottságával, hogy a 13. §. kivételes határozmányt tartalmaz. Horvát- és Szlavonországok tartoznak az 1868 : I. (XXX.) t.-czikk 11. §-a szerint adóképességük arányában járulni a közös költségekhez; hogyha ezen kötelezettségüknek eleget tettek, akkor a 27. §. szerint rendelkezhetnek jövedelmeik feleslegével. Erre az esetre, a mely a törvény intentiója szerint szabályt tartalmaz, nem nyer a 13. §. alkalmazást, hanem csak akkor hat, hogyha ez a szabály nem következik be, t i. hogyha Horvát- és Szlavonországok kötelezettségeiknek a 11. §. szerint nem tehetnek eleget: hatálya tehát kivételes, miért is szabály alóli kivételként jelentkezik előttünk. Ha a 11., 12., 13. és 27. §-oknak egymásközti viszonyáról mondottakat egybefoglaljuk, imigy concludálhatunk: a 13. §. az 1868. évi államjogi egyezménynek kivételes természetű állandó alaphatározmányát tartalmazza. Horvát- és Szlavonországok a 11. §. szerint a reájuk eső összeggel teljes mértékben tartoznak hozzájárulni és pedig az összes (17. §.) jövedelmeikből, a mely összes (16. §.) jövedelmekről a 29. §. szerint külön kimutatás vezetendő. A törvény tehát azon az állásponton van, hogy mindenekelőtt Horvát- és Szlavonországok jövedelmeit Magyarország jövedelmeitől szigorúan el kell különíteni, Horvát- és Szlavonországok jövedelmeit pedig részben a közös, részben az autonóm kiadások fedezésére fordítani. Ezért tartja Horvát- és Szlavonországok országgyűlésének bizottsága, hogy mindenekelőtt e jövedelmek összességét kell megállapítani; az a kérdés pedig, hogy ezek a jövedelmek, vagy azok egyes nemei, mire fordíttatnak és mily mérvben, vájjon közös vagy autonóm szükségletekre-e — ez csak mellékes jelentőségű kérdés ; csak mindenkor Horvát- és Szlavonországok számlájára használtassanak fel, ne pedig Magyarország számlájára. Mert ha nem állapittatik meg pontosan országaink jövedelmeinek összessége, akkor jövedelmüknek elégtelennek kell lennie: vagy közös kiadásaikat nem fogják Horvát- és Szlavonországok fedezhetni, vagy pedig autonóm szükségleteik fedezésére nem fog elegendő maradni. Miután pedig a helyes viszony, a melyet az 1868 : I. (XXX.) t.-czikk a 11. és 12. §-ában szem előtt tatt, az, hogy emezek a kiadások is, amazok is teljes kielégítést találjanak, evidens dolog, hogy nemcsak a törvény betűje, de szelleme is megkívánja, hogy mindenekelőtt Horvát- és Szlavonországok jövedelmének összessége megállapittassék. Ezért Horvát- és Szlavonországok országgyűlésének országos bizottsága — elődei nyomán haladva, — helyezi a fősúlyt arra, hogy mindenekelőtt ezen orszá-