Képviselőházi irományok, 1905. I. kötet • 1-66., I-IX. sz.

Irományszámok - 1905-18. Eötvös Károly képviselő indítványa aziránt: mondja ki a Ház határozatban: Perczel Dezső Házelnöknek s gróf Tisza István ministerelnöknek 1904-ik évi november hó 18-án s deczember hó 13-án együttesen elkövetett cselekményét és ennek foganatosítására irányuló intézkedéseiket kárhoztatja és elitéli

18. szám. 29 Maga az elnök s maguk a kormány tagjai képviselőházon kivüli nyilatkozataikban akként törekedtek védelmezni az eljárást, hogy azok a karhatalmi erők nem csendőrök, s nem a fegyveres hatalom tagjai, hanem csupán teremszolgák voltak. De ez a védelem nem komoly. A képviselőházi elnök és háznagy rendelkezhetik csak teremszolgák elhelyezése, szolgálata, felfogadása és elbocsátása iránt, de létszámuk tekintetében is kizárólag csupán a képviselőház előzetes tudtával és megegyezésével. A házszabályok világos rendelkezései s a soha meg nem szakadt törvényerejű szokás erre nézve semmi kétséget nem engednek. A merénylet tervezői azzal is mentegetődznek, hogy törvény szerint a karhatalmat joga van az elnöknek a szükséghez képest alkalmazni. Ez a mentegetődzós is hiú. A tanácskozó teremben országos ülés alatt nincs helye karhatalmi beavatkozásnak. Ott a rend és nyugalom fentartása csak a házszabályokban meghatározott módon történhetik. Szükség esetén az elnök, ha másként a kellő rend és nyugalom be nem következik, bezárja az ülést s ott hagyja szókét. Karhatalom s esetleg nemzetőrség fölött az elnök csak akkor rendelkezhetik, ha a képviselőház sérthetetlenségét s a képviselők szabadságát kívülről fenyegeti megtámadás. De nem is okos ez a mentegetődzós. Hiszen november 18-ika óta nem is volt országos ülés s az elnapolás után deczember 13-án lett volna az első ülés s ezen már az ülés előtt elhelyezkedtek a karhatalmi erők. Tehát oly időben helyezkedtek el, a mikor huszonnégy napi szünet után az első ülés lett volna, de még az se kezdődött meg; a mikor még tehát sejteni se lehetett, hogy a tanácskozási rend megzavartatnék. Ha tehát rendzavarás nem történt, de egyáltalán addig nem is történhetett; miért kellett karhatalmi erőt alkalmazni? Mi ellen és ki ellen? Más czólja nem lehetett az elnöknek, mint a képviselők fenyegetése s akarva, nem akarva, a képviselőház függetlenségének megsértése. A miniszterelnök, Tisza István gróf és társai főleg képviselőházon kivüli beszédeikben még két mentségre hivatkoznak. Az egyik az, hogy a házszabály nem törvény, s a házszabálysértés nem törvénysértés. De ez a mentség elvileg' még rosszabb, mint maga a vétkes cselekmény. A házszabály alakilag nem törvény ugyan, hanem igenis törvényerejű szokás és törvényerejű szabályrendelet, még pedig alkotmányunk és törvényeink értelmében a legfontosabb. Hiszen a házszabályok megsértésével semmiféle törvény alkotmányos módon egyáltalán nem alkotható. De még alakilag is épp oly kötelező ereje és joghatálya van, mint minden törvénynek, a mint ez a Hármas Könyv Élőbeszédének 8. ez. 1. §-a és 11. ez. 5. 8-a és az 1869. évi IV. t.-cz. 19. §-a szerint kétségtelen. A másik mentség, a melyre hivatkoznak, a salus publica: — mint mondják, az obstrukezió meggátlása. Azonban eltekintve attól, hogy az 1904-ik év a törvények alkotásában a leggyümölcsözőbb évek közt is első helyen áll, ledérsóg nélkül tehát ez óv eleje óta obstrukczióról beszélni se lehet; — és eltekintve attól, hogy az obstrukezió biztosan csak ugy gátolható meg, ha annak valódi okai megszüntettetnek: a salus publica az államnak a törvények végrehajtására hivatott köztisztviselői által a törvények megsértésére s az alkotmány megszegésére se ok, se mentség soha nem lehet, hiszen éppen a törvények hű megtartása s az alkotmány tisztelete a legfőbb salus publica. Fönnálló törvényekkel s törvényerejű szokással szemben a salus publica felismerésére csupán a törvényhozó hatalom a maga egészében illetékes, senki más. A kik megszegték az alkotmányt, azzal is védekeztek, hogy ezt csak egyszer, csak egyetlenegyszer cselekedték. E védekezés nem jóhiszemű s tartalmára nézve valótlan és erkölcstelen is, mert a ki az alkotmánysértés álláspontjára helyezkedik s azon megmarad: az folyton és következetesen sérti az alkotmányt, folyton ós következetesen megtöri a jogfolytonosságot.