Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.

Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése

689. szám. 85 a teherviselési képesség arányában elvileg kötelezhetők lennének. S ezért az eddigi 44%-ban állapítottuk meg a jövedelmeknek az autonóm kiadásokra fordítható összegét. Ennek a százaléknak megállapításánál, azt hisszük, elmentünk a méltányos­ságnak addig a határáig, a melynél Horvát-Szlavonországok reális autonóm kiadásai s belügyeinek okszerű fokozatos fejlődése biztosítottnak tekinthető. Eddig a határig el kellett mennünk, mert Horvát-Szlavonországok közszolgáltatásai felett kizárólag a közös országgyűlés rendelkezvén, a pénzügyi egyezmény körében kellett az autonóm szükségletek fedezésének s a szükségletek természetszerű növekedésének eszközeit biztosítanunk. Viszont azonban ezekkel a méltányossági szempontokkal szemben azt is biztosítani kívántuk, hogy ha a területileg el nem különíthető s a teherviselési képesség arányában megosztandó jövedelmek többel növekednének, mint évi 5°/ 0-kal, ez a többlet megosztás tárgyát ne képezze, hanem, — a mennyiben más, nagyobb esélyeknek kitett bevételi forrásoknál mutatkozó elmaradások helyre­pótlására igénybe nem vétetik, — egészében a közös kiadásokra fordíttassák. Ezt a határt kellett megállapítanunk azért, hogy akkor, midőn egy új eszmét a terüle­tileg meg nem osztható bevételeknek a területileg elkülöníthető bevételek arányá­ban való megosztását léptetjük életbe, a mint gondoskodunk az autonóm szükség­letekről s ezek fejlődéséről, úgj viszont a méltányossági szempontok kielégítésén túl a közös kincstár bevételeit is biztosítsuk. A megkötendő egyezmény, melyet a mellékelt törvényjavaslatba foglaltunk, 1904. évi január 1-étől kezdve 10 óv tartamára köttetnék. Az előző időből eredő követelések annak 1. §-a szerint kölcsönösen megszűntéknek nyilváníttatnak, a mit nemcsak az eddig is követett hasonló eljárás tesz indokolttá, hanem jelen esetben az a körülmény is igazol, hogy Horvát-Szlavonországok a fogyasztási adó­reform folytán az utóbbi években jelentékeny bevételektől estek el, úgy, hogy autonóm szükségleteiket a korábbi keretben sem voltak képesek fedezni, a közös állampénztárból pedig az eddig szokásos leszámolások szerint járó összegek keretén túl csak annyival részesültek nagyobb javadalmazásban, hogy az autonóm igaz­gatásnak körében tényleg felmerült hiányokat fedezhessék. Van szerencsénk az egyezményt magában foglaló törvényjavaslaton kívül a teherviselési kulcs kiszámításánál alapul vett táblázatot és az ezek alapján a megosztási százalék szerint szerkesztett próbaleszámolás tervezetét, továbbá chrono­logiai sorrendben a képviselőháznak és a főrendiháznak a bizottság kiküldésére vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatait, a bizottság tárgyalásairól felvett jegyzőköny­veket, melyekhez az üzenetek is csatolva vannak, végül azokat a zárszámadási kimutatásokat, a melyek a tárgyalásoknál alapul vétettek, szintén mellékelni. Ezek alapján kérjük a beterjesztett törvényjavaslat elfogadását. Budapest, 1904. évi november hó 3-án. Wekerle Sándor s. k., Hegedűs Sándor s. k., elnök. előadó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom