Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.
Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése
689. szám. 81 A horvát bizottság kivánalmai nemcsak elvi jelentőségűek voltak, hanem oly részletkérdésekre is kiterjedtek, a melyeket csak hosszabb előtanulmány, adatok beszerzése ós számítás utján lehetett kellőleg megvilágítani, miért is abban állapodtunk meg, hogy mindegyik országos bizottság öt—öt tagját albizottságként küldi ki, hogy ezeknek az albizottságoknak tagjai barátságos eszmecsere és szóbeli tárgyalás utján készítsék elő az ellentétes kérdéseket. 1. Az első elvi ellentét, mely üzenetváltásainkban jutott kifejezésre, a körül forgott, hogy Horvát-Szlavonországok országos bizottsága az 1868: XXX. t.-cz. rendelkezéseit akként kívánta magyarázni, hogy Horvát-Szlavonországok bevételeiből mindenekelőtt Horvát-Szlavonországok autonóm szükségletei fedezendók s a bevételeknek csak ezek által nem igényelt része jöhet tekintetbe a magyar-horvát közös kiadások fedezésénél, holott a magyar országos bizottság azt az elvet kívánta sértetlenül fentartani, hogy Horvát-Szlavonországok a közös magyar-horvát kiadásokat adókópességök arányában épen úgy kötelesek viselni, mint a magyar szent korona országainak többi része. 2. Az ellentétek másik része arra vonatkozott, hogy Horvát-Szlavonországok küldöttei a közös magyar-horvát kiadások közül némelyeket azért akartak kihagyni, mert azok nem közös természetűek; ez alapon különösen kifogást emeltek az ellen, hogy a nem közös szükségletekre felvett állami adósságok kamatai és törlesztése terhökre számíttatnak, hogy az egyes ministeri tárczák szükséglete egészben közösnek tekintetik, főleg pedig, hogy a földmivelésügyi tárcza központi kiadásai, a mely tárczának szükségletei azelőtt nem vétettek fel közös kiadásként, jelenleg azon a czímen, hogy az erdészeti és vízszabályozási ügyeket is kezeli, egészben közöseknek tekintetnek. 3. Az ellentéteknek harmadik, leglén} r egesebb része Horvát-Szlavonországok bevételeinek mikénti számítására vonatkozott, mert míg a magyar bizottság azon állásponton állott, hogy Horvát-Szlavonországok saját bevételeikként tulajdonkóp csak azokra a bevételekre számíthatnának, a melyek tényleg saját területükön folynak be, a horvát kiküldöttek az anyagi igazsággal ós méltányossággal ellentétben állónak nyilvánították az állami bevételek ilyetén megosztását s indokul hozták fel, hogy a Horvát-Szlavonországokban lakó magyar állampolgárok tényleges teherviselése nem nyer kifejezést ezeknek az országoknak jövedelmében, ha általában a szerint osztatnak meg a bevételek, hogy tényleg mely területen folytak be s • nem a szerint, hogy tényleg mely terület lakosait terhelik. Hivatkoztak arra. hogy az eddigi leszámolási eljárásnál is az volt a döntő, hogy mely terület lakosait terhelik a bevételek, mert ez alapon történik a dohányjövedók tiszta jövedelmének kiszámít alapon átalányoztattak némely területileg el nem különíthető bevételek, jelesül a szállítási bélyeg és a szállítási adó bevételei. Végül különös sérelemként hozták fel, hogy fogyasztási adótörvényeink módosítása folytán, s jelesül azon intézkedés folytán, hogy a fogyasztási adók a szesznél, czukornál, sörnél és az ásványolaj adónál most egészben a termelésnél szedetnek, HorvátSzlavonországok úgy szólván egészben elesnek ezeknek az adóknak a jövedelmétől, mert azok tárgyai Horvát-Szlavonországokban vagy egyáltalán nem, vagy csak a fogyasztással arányban nem álló kis mértékben állíttatnak elő, sőt elesnek még attól az arányos jövedelemtől is, mely az Ausztriából átjövő fogyasztási adótárgyak után foly be, mert az átutalási leszámolásnál az Ausztria által megtérített fogyasztási adó is tényleg a magyar pénztáraknál vóteleztetik be. Ezeknek a sérelmeknek orvoslása végett azt kívánták, hogy a fogyasztási czikkek után befolyó adó is területileg különíttessék el, s Magyarország ós HorvátSzlavonországok között ugyanolyan átutalási eljárás lépjen életbe, a milyen egyfelől a magyar korona országai, másfelől Ausztria között áll fenn. Képvh. iromány. 1901—1906. XXXVI. kötet. " 11
