Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.
Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában
680. szám. 415 A javaslat 14. §-a szerint a nem állami, tehát községi, hitfelekezeti, társulati és magán elemi népiskolák tannyelvét az illető iskolafentartok állapítják meg, ha azonban valamelyik nem-magyar tannyelvű elemi népiskolában a beiratkozott növendékek összes létszámának legalább 20°/ 0-a magyar anyanyelvű, vagy ha az összes növendékek között legalább 20 magyar anyanyelvű van, a magyar nyelv is, mint második tannyelv, használandó. Szükséges ezen utóbbi rendelkezés azért, mert most 3343 olyan népiskolánk van, a melyek kizárólag nemzetiségi tannyelvűek, a mely iskolákban tehát az abba feljáró magyar tannyelvű tankötelesek anyanyelvükön nem nyernek megfelelő oktatást. A midőn a javaslat ezen állapotot megszünteti, az által (t. i. a magyar tannyelvnek párhuzamossá tétele által) egyszersmind a nem-magyar anyanyelvű gyermekeknek a magyar beszéd megtanulását és gyakorlását is könnyíti és biztosabbá teszi. Az iskolafentartok által a fennebbiek értelmében megállapított tannyelv megváltoztatásához a vallás- és közoktatásügyi minister jóváhagyása szükséges. A javaslat következő pontja az ismétlő tanfolyam tanítási nyelvéül az összes elemi népiskolákban, jellegkülönbség nélkül kizárólag a magyart rendeli. Indokolt és szükséges ez az intézkedés azért, mert az elemi népiskola mindennapi tanfolyamában elsajátított magyarnyelvi készség megrögzítésére és az életre való biztosítására legalkalmasabb a fejlettebb, 13—15 éves életkor; de különben is olyan kevés az ismétlőiskolai heti tanítási idő, hogy ezt éppen a nem-magyar ajkú ifjúság jól felfogott érdekében egészen igénybe kell venni az iskolai magyar nyelvtanítás biztosítására. A javaslatnak végső pontja még a felől is gondoskodik, hogy a magyar tannyelvű elemi népiskolákba járó és magyarul nem beszélő növendékek anyanyelvükön is a lehetőséghez képest oktatásban részesüljenek. Az anyanyelven való oktatást minden iskolában, minden növendéknél azért lehetetlen megvalósítani, mert a 16.725 elemi népiskola közül 12.169 csak egy tanítóval biró (osztatlan) népiskola. Az ezen iskolákba járó vegyesajkú (sok helyen két, három, sőt négy nyelvet beszélő) gyermekek anyanyelvi oktatására lehetetlen kellő nyelvismerettel biró tanítókat alkalmazni. 15. §. Ezen szakasz csakis azon elemi népiskolákra vonatkozik, a melyek kizárólag nem-magyar tannyelvűek. Az ilyen iskolákban a magyar nyelvnek, mint köteles tantárgynak tanítását már az 1879. évi XVIII. t.-cz. 4. §-a rendeli, mégis a legújabban beszerzett adatok szerint összesen 1340 olyan elemi népiskolánk van, a melyekben a magyar nyelv nem taníttatott sikerrel. Ezek között 24 községi; — 279 róm. kath. (32 német, 239 tót és 8 horvát); — 424 gör. kath. (329 oláh, 85 ruthén, 10 tót); — 454 gör. kel. (402 oláh, 52 szerb); — 158 ág. h. ev. (69 német és 89 tót tannyelvvel); végre egy német tannyelvű zsidó elemi iskola. Kizárólag nemzetiségi tannyelvű népiskoláink száma 3343. Ezekben a magyar nyelv csakis mint tantárgy taníttatik és mivel ezen iskolák, 90 kivételével, felekezetiek, ezekben tehát a magyar nyelv tantervét maguk a hitfelekezetek állapítják meg; — a tapasztalat azt igazolja, hogy ezen kizárólag nemzetiségi tannyelvű népiskolák túlnyomó nagy