Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.

Irományszámok - 1901-624. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, Lengyel Zoltán országgyülési képviselő mentelmi jogának állítólagos megsértése ügyében

472 624. szám. mondta: »én képviselő vagyok, ön személyesen ismer és ha mégis erőszakosan és jogtalanul elfogatott és bekisórtet, elmegyek a magam lábán.« így vezették azután a VI. kerületi kapitányságra, a hol annak daczára, hogy többszörösen hivatkozott képviselői minőségére, Schmidt Ede felügyelő róla mindig csak »ez az ember« kifejezéssel beszélt és a tényállást teljesen elferdítve adta elő, folytonosan a legsértőbb hangon és modorban ordítozott reá, miben Rudnay Béla főkapitány hűségesen segédkezett neki. Ezek után pedig őt közrendőrök felügyelete alatt hagyva, Schmidt Ede felügyelő Rudnay Béla főkapitányhoz ment s azzal négyszemközt suttogott. Ezen suttogás után Rudnay Béla főkapitány hozzájött és azt mondotta: »miután tudomásomra jutott, hogy ön Lengyel Zoltán képviselő, önt ezennel szabadon bocsátom, ön többé nem a rendőrség foglya, távozzék«. Tanukul dr. Halmai Elemér, dr. Scháffer József, Purjesz Lajos, Berezel Mór és Tarján Vilmos. urakat nevezi meg. A bizottság Lengyel Zoltán képviselő előadott panasza alapján elhatározta, hogy egyrészt a rendőrségnél levő, az ügyre vonatkozó összes iratokat bekivánja, másrészt Rudnay Béla főkapitányt nyilatkozattételre fölhívja, végre Rudnay Béla főkapitányt, Schmidt Ede rendőrfelügyelőt, Thuróczy Oornól rendőrfogalmazót és azon négy rendőrt, a kik ez ügyben közreműködtek, megidézi ós kihallgatja, — a mennyiben pedig ezek kihallgatása után esetleg a tényállás további és minden oldalú megállapíthatása végett szükségesnek találja: akkor a Lengyel Zoltán képviselő által megnevezett tanukat is megidézi és kihallgatja. A rendőrség az ezen ügyre vonatkozó összes iratokat a mentelmi bizottság felhívására áttette, és azok, valamint Rudnay Béla főkapitány nyilatkozata e jelentéshez vannak csatolva. Rudnay Béla főkapitány kihallgatása alkalmával előadja: Folyó évi április hó 24-én délután a budapesti kir. büntető törvényszék részéről dr. Kállay Miklós soros vizsgálóbíró az iránt kereste meg a főkapitányságot, hogy a vasúti sztrájkmozgalom vezetőit tartóztassa le. A vizsgálóbírói megkeresés foganatosításával Krecsányi Kálmán detectivfőnök bízatott meg, ki a vasutasok letartóztatása végett a demokrata-körbe hajtatott, mert úgy értesült, hogy a vezetők ott vannak. Rudnay Béla főkapitány is a demokrata-körhöz ment, hogy egyrészt a bírói megkeresés teljesítését ellenőrizze, másrészt pedig tekintettel a vasutasok körében észlelt nagyfokú izgatottságra, a netán szükséges intézkedéseket személyesen is megtegye. A demokrata-kör elé érve, tapasztalta, hogy az az előtt levő tér rendőrileg elzáratott s mig ott fel és alá járt, észrevette, hogy két rendőr a járdán valakit a VI. kerületi kapitányság felé bekísér, majd arra lett figyelmessé, hogy egy uri ember utánuk szalad és kiabál. Hallotta, hogy szidja a rendőröket és látta, hogy utóiérve ezeket, az egyik rendőrnek a karját, majd pedig a bekísérendő egyént magát fogta meg. Nem tudva, hogy a rendőrök kit és miért kisérnek be és az utánuk rohanó egyénről sem tudva, hogy kicsoda, nem avatkozott a dologba, azt gondolván, hogy a rendőrök majd elvégzik az általuk megkezdett hatósági intézkedést. Minthogy azonban a beavatkozó úr és a rendőrök szóváltása tovább tartott és Schmidt Ede rendőrfelügyelő beavatkozása után az ismeretlen úr a rendőrfelügyelővel is szembeszállt és a letartóztatott egyén szabadon bocsátását, majd pedig a kisérő rendőrök kilétének igazolását követelte, tartva attól, hogy az amúgy is izgatott tömeg a rendőrséggel szemben tanúsított ellentállás és engedetlenség folytán neki ^bátorodik és tettlegességre is vetemedik, oda szólt Schmidt Ede felügyelőhöz: »Állítsa elő azt az urat és igazoltassa kilétét.« Parancsa végre