Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.
Irományszámok - 1901-606. Jelentése, a m. kir. pénzügyministernek az országgyüléshez, az ország több vármegyéjének több községében fennálló nagymérvű adóhátralékok rendezése tárgyában
606. szám. 347 latban azonban a bejelentés akárhány esetben elmarad. A földadó kivetésére hivatott közegek pedig — kényszer-telekkönyvi átírás hiányában — az eseteknek csakis azon csekélyebb számában jutnak a személyben előforduló változások tudomására, midőn azok már a biróságok előtt letárgyaltattak. Ennélfogva kétségtelen, s az eddigi adórendezések igazolják, hogy az eseteknek igen nagy tömegénél a földadó nem a mindenkori tulajdonosra van kivetve, hanem sokszor az elszegényedett, elköltözött, vagy már elhalt jogelődöt terheli az adó. A birtokviszonyok ezen rendezetlenségének természetes következménye, hogy az adóhátralékok jelzálogi biztosításánál számos tévedés fordul elő, s hogy az elévült vagy behajthatatlan adókért az illető tisztviselőkkel szemben felette nehéz a kártérítési kötelezettséget megállapítani. Tekintettel arra, hogy a nagy adóhátralékokkal küzködő feleknek a lefoglalható ingó vagyonuk felette kevés, a helyesbítendő tartozások behajtásának egyetlen törvényes módja: ingatlanaik elárvereztetése lenne. Ez által azonban a mezőgazdasággal foglalkozó családoknak ezrei semmisülnének meg, a mi kivándorlásokra s a közgazdasági erők megfogyatkozására vezetne. A magasabb állami érdek követeli meg tehát, hogy a nagy adóhátralékokkal küzködő helyeken a lakosság lótfentartásának biztosítása végett rendkívüli intézkedések tétessenek. A segítség ab|ban az irányban és keretben lenne nyújtandó, a mint azt az előbb hivatkozott 769. számú jelentésemben már előadni volt szerencsém. Nevezetesen: 1. A fennálló törvények és szabályok alapján a felekkel szemben megállapítandó, hogy a községi adófőkönyvek szerint vezetett hátralékok törvényesen terhelik-e őket. Ebből kifolyólag az 1883. évi XLIV. t.-cz. 95. és 96. §-ban foglaltak szem előtt tartásával — magánkézbőli vételeknél a megvett ingatlanokat terhelő adóhátralóknak a vevővel szemben még el nem évült része, illetőleg a rendezetlen telekkönyvi birtokviszonyokra való tekintettel az adóhátraléknak a vétel napjától visszafelé csakis öt évig számítható összege a felek jegyzőkönyvi kihallgatása ós értesítése mellett a vevőre vitetnék át, miután az 1881. évi LX. t.-cz. 189. §-ában, illetőleg az 1883. évi XLIV. t.-cz. 88. §-ában formulázott eljárásnak csakis így szerezhető érvény s csak így mutatható ki a vevővel szemben netán keresztülvitt ingatlan végrehajtás esetén nemcsak a három évi előnyös, hanem a netán fennálló régebbi adóhátralék is. Az adóhátralékok ezen átvitelénél tehát a telekkönyvi biztosítás megtörténte — problematikus értékénél fogva — az elévülés kérdésének elbírálásánál ezúttal figyelmen kívül volna hagyandó. 2. A másik feladat az, hogy az egyénenkénti hátralékok helyességének befejezett megállapítása után, a kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó községi adózóknál csakis oly összegű adóhátralék tartassák fenn, mely az illető fizetőképességének megfelel s melynél nagyobb összeget előreláthatólag a kincstár akkor sem kapna, ha az 1883. évi XLIV. t.-cz. 77. §-ához képest az ingatlan árverést mindegyik hátralékos ellen keresztül is vezettetné. E munkálatokat részben a kir. pónzügyigazgatóságok teljesítenék; oly községekben pedig, hol a rendezés nagy terjedelme több pénzügyigazgatósági tisztviselő munkaerejét igényli, az 1889. évi XXVIII. t.-cz. 11. §-a alapján s az ott kimondott joghatálylyal a pénzügyigazgatóságok kebeléből kiküldött adórendező bizottságok hajtanák azt végre. Ezt az intézkedésemet van szerencsém a t. Képviselőháznak oly kérelemmel bejelenteni, hogy azt tudomásul venni, egyszersmind pedig a főrendiházzal is közölni méltóztassék. Budapest, 1904. évi június hó 30-án. Lukács László $. k., m. kir. pénzüyyminister. 44*
