Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.
Irományszámok - 1901-554. A pénzügyi bizottság általános jelentése az 1904. évi állami költségvetésről
10 554. szám. vámháború, a melyet Ausztria és Magyarország egy vagy több vámkülföldi állammal folytatnának, vagy pedig oly gazdasági válság, a. mely a magyar gazdasági érdekek szempontjából megokolttá tenné a készfizetések tényleges felvételének elhalasztását. Megállapíthatjuk, hogy ez idő szerint ezen három eshetőségeknek egyike sem forog fenn. Ezekre való tekintettel tudomásul vettük a pénzügyministernek a kormány nevében tett azon nyilatkozatát, hogy a kérdéses javaslatoknak tárgyalását eddig csakis a parlamenti viszonyokra való tekintettel nem sürgette, hogy azonban semmi sem áll útjában annak, hogy a javaslatok, mihelyt a parlament ideje és munkarendje megengedi, haladéktalanul elintéztessenek. Midőn magunk részéről azon óhajnak adnánk még kifejezést, hogy a szóban forgó javaslatoknak tárgyalása az 1904. évi költségvetés elintézését lehetőleg rövid idő alatt kövesse, egyúttal felhívtuk a kormányt, hasson oda az osztrák kormánynál, hogy ezen javaslatok Ausztriában is megfelelő időben törvényerőre emeltessenek. Már eleve el kell azonban utasítanunk minden oly törekvést, a mely ezen javaslatoknak törvényerőre emelését és végrehajtását akár kompenzácziónális objektummá akarná tenni, akár pedig függővé akarná tenni bármely oly feltételektől, melyek a két kormánynak ezen ügyre nézve megkötött és érdemben az akkori magyar kormányelnöknek a képviselőház 1903. január hó 16-án tartott ülésében ismertetett megállapodásoktól eltérnek, vagy azokon túlmennek. A pénzügyi bizottságnak kötelessége volt tisztán a költségvetésre való tekintettel is Magyarországnak az osztrák államadóssághoz fizetett járulékának kérdésével foglalkozni. Ismerjük a kérdés mai állását az előző kormánynyilatkozatokból. Fokozottabb mértékben, mint azelőtt bármikor, szükségét látjuk annak, hogy ez az államadóssági járulék convertáltassék és evvel az ország terhein könnyítsünk. Ugyanazért fölhívtuk a kormányt, hogy az ezen kérdésre vonatkozó tárgyalásokat az osztrák kormánynyal vegye fel újra és mielőbb fejezze be, szem előtt tartva azt, hogy az országnak az 1867. évi XV. t.-cz.-ből folyó jogait érvényesítse, főleg pedig, hogy a conversio a legelső kedvező pillanatban végrehajtassák és evvel az ország terhein könnyítsünk és egyúttal költségvetési intézményeink sorából egy elmúlt korszaknak ezen nemcsak pénzügyileg nyomasztó, hanem egyébként is sérelmes ós tűrhetetlen maradványát kiküszöböljük. Tárgyalásaink során foglalkoztunk a czukorsurtaxe kérdésével ós azon törvényjavaslattal, melyet a kormány e részben 1903. november 24-én a képviselőházban bemutatott. Azok után, a miket a czukorkérdésre vonatkozó korábbi jelentéseikben elmondottunk, feleslegesnek tartanok akár csak egy szóval is újra utalni arra, hogy Magyarország belépése a bruxellesi konvenczióba világosan ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy a magyar fogyasztási terület a maga egészében és feltétlenül a magyar termelés számára biztosíttassék. A kormány maga részéről szintén ismételten és határozottan hangsúlyozta ezen czélt, legutóbb a 432. sz. 1903. november 24-ikén »a czukorra vonatkozó törvények némely határozmányainak módosításáról és kiegészítéséről szóló 1903. évi II. t.-cz. módosításáról« bemutatott törvényjavaslat megokoló részében. A nélkül, hogy ezen törvényjavaslat érdeméről — mely még a bizottsági tárgyaláson sem ment keresztül — időnek előtte nyilatkoznánk, mégis hangsúlyoznunk kell annak szükségességét, hogy a törvényhozás ezen javaslatról minél előbb döntsön. A pénzügyminister a felmerült eszmecsere során kijelentette, hogy a kérdéses törvényjavaslatnak a bizottságban és a képviselőházban való tárgyalását maga is óhajtja és azt elhalasztatni egyáltalában nem kívánja. Felmerült ezen alkalommal azon kérdés is, mi a kormánynak álláspontja — a czukorsurtaxe tekintetéből — azon nagymennyiségű czukorküldeményekről, melyek
