Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.

Irományszámok - 1901-564. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, a nagybánya-felsőbányai gőzüzemű helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

178 564. szám. Az állomások a szükséghez képest, az illető szabványokban vagy részlet­tervekben, avagy rendeletileg megállapítandó kiterjedésben és módon lesznek bekerítendők, valamint megfelelő szerkezetű kapukkal és ajtókkal ellátandók. Utak és útátjárók szélein karfák, kerékvetők vagy kerítések csak ott alkal­mazandók, a hol azok a fenforgó helyi viszonyoknál és a még egyébként figye­lembe jövő körülményeknél fogva biztonsági tekintetekből nem mellőzhetők; e mellett azonban figyelembe lesznek veendők azon szabályok és szabványok is, a melyek karfák és kerékvetők alkalmazását és előállítását illetőleg állami és tör­vényhatósági közutakra nézve érvényben vannak. Útátjárók elzárására szolgáló sorompók csak nagyon élénk forgalmú vagy különleges helyi fekvésű útátjáróknál, avagy oly helyeken állítandók fel, hol a vonat közlekedése az útátjárótól legalább 100 méter távolságra észre nem vehető. > Azon útátjárók, melyek az építési tőke terhére — fekvésükhöz és egyéb körül­ményekhez képest — megfelelő szerkezetű kézi- vagy vonósorompókkal lesznek ellá­tandók, valamint általában az építésij tőke terhére előállítandó pályaelzárási létesítmények a vasút építése közben vagy műtanrendőri bejárása, esetleg pedig műszaki felülvizsgálata alkalmával, avagy végül a jótállási idő alatt teendő tapasz­talatok eredménye alapján fognak kijelöltetni. Külön megemlíttetik, hogy azon intézkedések, a melyek sorompók alkalmazását illetőleg egyes útátjárókra nézve netalán már a bejárási vagy pótbejárási jegyzőkönyvekben és az azokat helyben­hagyó ministeri rendeletekben foglaltatnának, szintén végrehaj tandók lesznek. A sorompóval el nem látott és a vonatról 150 méter távolságból nem látható útátjáróknál állandó figyelmeztető jelzők helyezendők el. Az engedélyes köteles üzleti távirdát létesíteni, melyen az állomások közti táviratozás eszközölhető legyen. E végből: 1. köteles az összesen mintegy 9"2 kilométer vonal- és 10'2 kilométer huzalhosszban létesítendő távírda- és villamos védjelző-berendezésekhez szükséges 200 darab téli vágású ép, egészséges és lehetőleg egyenes törzsfából készített tölgy-, ákácz- vagy vörösfenyő-oszlopot — melyeknek felső vagyis vékonyabb végükön az átmérő 13—15 centiméter között, a kerület tehát 41—47 centiméter között váltakozhatik —• saját költségén beszerezni és a nagyváradi posta- és távirdaigazgatóságnak átadni. Az átadandó 200 darab oszlop közül 180 darab 6'5 méter ós 20 darab 8'o méter hosszú kell hogy legyen. A mennyiben a vasút építése közben esetleg szükségesnek mutatkozó vonal­változtatások, állomás-áthelyezések és beiktatások, avagy egyéb körülmények folytán az előirányzott építési anyagok mennyisége nagyobbodnék, köteles az engedé­lyes az e czímen felmerülő többköltsóget is az építési tőkéből viselni. 2. Engedélyes köteles az ezen szakaszban előirt üzleti távírda- és védjelző­berendezés építése, meglevő berendezéseken ezzel kapcsolatosan netalán végzendő átalakítások és a berendezések átadása körül felmerülő összes költségeket viselni és ezen költségek fedezésére, mielőtt az építés foganatosítása iránt az illetékes posta- és távirdaigazgatóságot megkeresné, 1.400 korona nem kamatozó s utólag elszámolandó előleget a budapesti posta- és távirdaigazgatósági pénztárba befizetni s az erről kiállított letét-nyugtát, az építés foganatosítására vonatkozó megkere­séssel egyidejűleg, a nagyváradi posta- és távirdaigazgatóságnak bemutatni. 3. Engedélyes köteles a fentiek szerint átadandó oszlopokat, a többi ösz­szes építési anyagokat és szerszámokat, az építés vezetésével megbízott tisztvi­selő intézkedéseinek megfelelően, a vasútvonal mentén saját közlekedési eszközeivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom