Képviselőházi irományok, 1901. XXXIII. kötet • 532-553., XCVII-CXIV sz.
Irományszámok - 1901-541. A pénzügyi bizottság jelentése „a m. kir. államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről” szóló 514. számú törvényjavaslatról
86 541. szám. I. Műhelyek és vontatási telepek létesítésére és berendezésére 46,140.000 korona. II. Forgalmi és üzleteszközök beszerzésére 78,850.000 korona. III. Fahidak kicserélésére 4 millió korona. IV. Második vágányok építésére, vonal átalakításokra és rendező állomásokra 27,300.000 korona. V. Pályaudvarok és felvételi épületek kibővítésére 34,210.000 korona. VI. Kisebb kiegészítési munkákra, leltárszaporításokra és hóvédművekre 9,500.000 korona. A törvényben kitűzött 10 évből a folyó költségvetési évvel együtt még három esztendő van hátra és máris meg kell állapítanunk, hogy az 1897 : XXX. t.-czikkben megszavazott 200 millió korona a folyó költségvetési év végéig teljesen fel fog használtatni. A múlt évtized végén beállott általános gazdasági és ipari pangás következtében a kormány ugyanis az 1897 : XXX. t.-czikk 1. §-ának idézett I— VI. tétele alatt megszavazott összegek keretében az átruházási jog megadását kérte, a mi az 1901 : XII. t.-czikkel meg is adatott. Ezen átruházási jogot azért kérte a kormány, hogy a válságos viszonyok közé jutott vaggongyáraknál, az akkori munkáslétszám foglalkoztatása érdekében, nagyobb mérvben rendelhessen meg forgalmi eszközöket, mint a mennyi az 1897 : XXX. t.-czikk megalkotásakor tervbe vétetett. Ez a megadott átruházási jog arra vezetett, hogy az 1897 : XXX. t.-czikkben megállapított beruházási programm, mint azt most már a leszámolások alapján konstatálhatjuk, a mire nézve a bemutatott első táblázatban a részletes adatokat is előterjesztjük, teljes egészében felforgattatott. Műhelyekre, vontató telepekre és vonatvilágítási telepekre ugyanis az 1897 : XXX. t.-czikkel engedélyezett 46,141.000 korona helyett csak 30,815.000 korona, vagyis 15,324.500 koronával kevesebb fordíttatott. Fahidak kicserélésére 4,000.000 korona helyett csak 2,280.000 korona, vagyis 1,720.000 koronával kevesebb. Második vágányok építésére 27,300.000 korona helyett csak 22,360.000 korona, vagyis 4,940.000 koronával kevesebb. Pályaudvarok kibővítésére 34,210.000 korona helyett csak 24,897.500 korona, vagyis 9,312.500 koronával kevesebb. Kisebb kiegészítő munkákra és hóvédművekre 9,500.000 korona helyett csak 6,892.000 korona, vagyis 2,608.000 koronával kevesebb. Összevéve tehát ezen czimeken 33,905.000 koronával kevesebb, ellenben forgalmi eszközök beszerzésére 35,405.000 koronával több, mint a mennyi a törvényhozás által engedélyeztetett. Nevezetesen személy- és kalauz-kocsikra az engedélyezett 10,080.000 korona helyett 13,003.000 koronával több, teher- ós kalauzkocsikra az engedélyezett 32 millió koronánál 22,402.000 koronával több fordíttatott, viszont az ugyanezen czím alá tartozó fűtés, világítás és fékberendezésekre 1,500.000 koronával kevesebb, a mi a fönt kimutatott 33,905.000 korona kisebb kiadással együtt a kimutatott 35,405.000 korona többlet-kiadás fedezetére szolgált. ]STem azért hozzuk fel ezeket, mintha a kormányt az eredetileg megállapított beruházási terv megváltoztatása és nevezetesen a forgalmi eszközök nagyobb mérvű beszerzése tekintetében felelősség terhelné, mert hiszen a tervtől való eltérésre a felhatalmazást a törvényhozás részben kifejezetten megadta, részben az eltérő és az évi költségelőirányzatok indokolásában bejelentett intézkedéseket tudomásul vette; felhozzuk azért, hogy gyakorlati példával igazoljuk, mily nehéz, a rövid idő alatt is a változó viszonyokkal szemben beruházási szükségleteket évek sorára előre meghatározni.
