Képviselőházi irományok, 1901. XXXIII. kötet • 532-553., XCVII-CXIV sz.
Irományszámok - 1901-549. A pénzügyi bizottság jelentése „a m. k. államvasutak alkalmazottai illetményeinek szabályozására szükséges költségek fedezéséről” szóló 524. sz. törvényjavaslatról
549. szám. 147 Határozati javaslat: Utasíttatik a kereskedelmi minister úr, hogy a rendeleti utón kibocsájtandó illetményszabályzatban az üzletvezetőségek székhelyeiül szolgáló vidéki városokban tartsa érvényben a jelenleg fönnálló lakpénzeket. Ezen határozati javaslattal a kereskedelemügyi minister úr által bemutatott törvényjavaslatot elfogadásra ajánljuk. Most vissza kell térnünk a formai kérdésre, a melyet jelentésünk bevezető részében vetettünk fel, arra t. i., hogy az államvasuti alkalmazottak fizetési táblázata, a melyet a kereskedelemügyi minister úr a törvényjavaslat indokolása kapcsán mutat be a törvényhozásnak, beiktattassók-e az ország törvényei közé? Erre a kérdésre, a mely annyit tárgy altatott a sajtóban és az érdekeltek körében, határozott nemmel kell válaszolnunk. Nemcsak azon formai okból, hogy az államvasuti alkalmazottak fizetésrendezése eddig is a kormányzat hatáskörébe tartozott, hanem azon érdemleges ok miatt, hogy az államvasuti alkalmazottak illetményszabályzatának törvénybe iktatásával és így . hosszú időre kiterjedő lekötésével megnehezíttetnék az államvasuti alkalmazottak helyzetének, a bemutatott fizetésrendezési tervezet keretén kívül álló azon javítása, a melyet mindazok után is, amiket az előbbiekben előadni szerencsónk volt, feltétlenül szükségesnek tartunk. Az államvasuti alkalmazottak helyzete fölött kifejlett beható vita során, a mely alatt megvizsgáltuk e kérdés részleteit is, meggyőződtünk arról, hogy a midőn az államvasuti alkalmazottak helyzetük javítását az illetmenyszabalyzat fizetési tételeinek feljavításában keresik, oly úton járnak, a mely nem vezethet az általuk óhajtott és mindnyájunk által méltányolt czélhoz. Azok a bajok és visszásságok ugyanis, a melyek az államvasuti alkalmazottak helyzetének mostohaságát előidézték, nem annyira az illetmenyszabalyzat fizetéstételeinek meg nem felelő voltában keresendők, hanem abban a tényben, hogy az államvasuti hivatalnokok és altisztek, valamint szolgák beosztása az egyes fizetési osztályokba ós a fizetési osztályokon belül a fizetési fokozatokba sem a szolgálat követelményeinek, sem a méltán támasztható igényeknek nem felel meg. Az államvasút költségvetésileg előirányzott létszámából levonva az igazgatói állásokat, a melyek a személyzetre nézve rendszerint elérhetetlenek és ezért figyelembe nem jöhetnek, marad a költségvetési létszám 5.608 hivatalnok. Ezek közül a VI., vagyis legalsóbb fizetési osztályba tartozik 1.328, az összlétszám 2368°/ 0-a. Az V. fizetési osztályba 1.893 hivatalnok, vagyis az összlétszám 33 , 75°/ 0-a. A IV. fizetési osztályba, a mely a legjobban minősült és az előléptetéseknél nem mellőzött B. minősítésű hivatalnokok legtöbbjére nézve is a pálya befejezését jelenti, 1.496 hivatalnok, vagyis az összlétszám 26"68°/ 0-a tartozik. A III. fizetési fokozatba, hová már csak kivételesen juthatnak el a hivatalnokok, az összlétszámból 654 tartozik, vagyis az összes hivatalnokok ll'66 0 / 0-a. A II. fizetési osztályba, a felügyelők közé csak 177 hivatalnok, az össz-lótszám 3*16°/ 0-a juthat el, végül a főfelügyelők és üzletvezetők közé csak 60, az összlétszám l"07°/ 0-a. Még kedvezőtlenebb az altisztek létszámának megoszlása a fizetési osztályok és a fizetési osztályok fokozatai között. Az 1904. évi költségvetés szerint a megoszlás a következő: Fizetési osztály Az ^Sf 1 ™ ^ ^tlbln^^ IV 3.921 3419 III 6.360 55-46 II 1.077 9-40 1 110 0-95 11.468 100*00 % 19*
