Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.
Irományszámok - 1901-526. Kereskedelemügyi minister jelentése, az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t.-cz. 3. §-a alapján kiadott rendeletről, a kizárólag a vasár- és ünnepnapokon üzleti tevékenységet folytató ipari és gazdasági hitelszövetkezeteknek, előleg- és hitelegyleteknek a kötelező vasárnapi munkaszünet alól való kivétele tárgyában
526, szám, 169 526* szám. Tisztelt Képviselőház! Az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. törvényczikk 3. g-a alapján a belügyministerium vezetésével megbizott ministerelnök, a földmívelésügyi minister, valamint a horvát-szlavon-dalmátországi bán urak hozzájárulásával a tisztelettel idezárt rendeletet adtam ki a kizárólag a vasár- ós ünnepnapokon üzleti tevékenységet folytató ipari ós gazdasági hitelszövetkezeteknek, előleg- és hitelegyleteknek a kötelező vasárnapi munkaszünet alól való kivétele tárgyában, miről az idézett törvény 3. §-ában foglalt utasításhoz képest van szerencsém a tisztelt Háznak ezennel jelentést tenni. Ezen rendelet kibocsátására indító okul az a körülmény szolgált, hogy a csaknem kizárólag kisebb földmíves gazdák és kisiparosok vezetése alatt álló szövetkezetek a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó, eddig fennállott korlátozó rendelkezések következtében létükben veszélyeztettek, a mennyiben ezek vezetése teljesen kisebb gazdákra ós iparosokra lévén bizva, a kik ezekben nemcsak az igazgatóságokat és felügyelő bizottságokat alkotják, hanem a tisztviselői állásokat is betöltik és ezen teendőik ellátására a rendes munkaidőben egyáltalában nem, vagy csak rendes hivatásuk elhanyagolásával volnának képesek, tehát utalva vannak arra, hogy a szövetkezet ügyeit vasár- és ünnepnapokon intézzék. De követelte ezt az a körülmény is, hogy ezen szövetkezetek tevékenysége csak tagjaikra szorítkozván, azoknak sincs módjuk hiteligényeik kielégítésére a rendes munkaidőt igénybe venni, illetőleg csak úgj nem jár ez reájuk nézve károsodással, ha ezt vasár- és ünnepnapokon végzik, a mikor rendes munkájuk amúgy is szünetel. Minthogy pedig ezeknek a szövetkezeteknek fejlődéséhez fontos közgazdasági érdekek fűződnek, sőt ezek érdekében az állam tekintélyes anyagi áldozatokat is hoz, bizonyára nem lehet indokolt más irányban akadályozni működésüket ós kiterjeszteni reájuk a vasárnapi munkaszünetet elrendelő intézkedéseket, a mi ez esetben még annyival kevésbbé lehet megokolva, minthogy ezeknél az említett törvény védelme alá helyezni kivánt alkalmazottak tulajdonképen nincsenek is, a mennyiben •— mint említeni szerencsém volt — ezek legnagyobb részénél szövetkezeti tagok, tehát gazdák ós kisiparosok az alkalmazottak is. Ezen rendelet kiadásánál eredetileg csak az 1898. évi XXIII. törvényczikk alapján alakult, mintegy 1500 gazdasági szövetkezetről volt szó. Ezekre nézve kéretett a kivétel megengedése. Minthogy azonban az ipari szövetkezeteknél ugyanazon viszonyok állanak fenn, mint a gazdaságiaknál; minthogy továbbá úgy gazdasági, mint ipari jellegű szövetkezetek — ha csekélyebb számban is — működnek az 1898. évi XXIII. törvényczikk alapján létesült országos központi hitelszövetkezet kötelékén kívül is, melyeknek érdekei ugyanoly móltányos elbírálást igényelnek, ezen rendeletet az összes ily szövetkezetekre tartottam kitérj esztendőnek, hogy ez által az összes hasonczélú és jellegű intézmények egyenlő elbánásban részesüljenek. Képvh. iromány. 1901—1906. XXXII. kötet, 22
