Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.
Irományszámok - 1901-515. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése „a vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
122 515. szám. i most is. E két, törvényszerűleg bekövetkezett analóg jelenség mutatja kettős közigazgatási szervezetünknek szoros összefüggését úgy teendőik, mint anyagi helyzetük tekintetében. Ha ehhez a szemponthoz hozzátesszük azokat a közigazgatási nagy érdekeket, melyeket a közigazgatási bizottság a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra nézve jelentésében részletesen kifejtett, akkor kellő alapot nyerünk ahhoz, hogy ezt a nagyfontosságú kezdeményezését a kormánynak szükségesnek tartsuk. F így járt el a pénzügyi bizottság is, a midőn a vármegyei alkalmazottak (tisztviselők, altisztek és szolgák) anyagi helyzetének megjavítását egyhangúlag helyesnek és üdvösnek találta. Pénzügyi szempontból vizsgálva meg a kormánynak ezen törvény-tervezetét, a következő eredményekre s megállapodásokra jutottunk, melyeket is a tisztelt Képviselőháznak szíves tekintetbevételre ajánlunk. Az első főfontosságú kérdés, melyet a pénzügyi bizottság fölvetett, az volt, hogy vájjon az állampénztár van-e hivatva arra, hogy a vármegyei alkalmazottak szükséges javadalom-rendezését magára vállalja és viselje? Az a többkiadás ugyanis, mely a kormány javaslata folytán az államra hárul, 4,601.588 K-ra rúg, ehhez még hozzászámítva azon 28.000 koronát, melylyel a közigazgatási bizottságnak a 2. §-on tett módosítása (melynek értelmében oly vármegyékben, hol ötnél több aljegyzői állás van, necsak egy, de két aljegyző juthasson be a VIII. fizetési osztályba) a költségeket növelve, az egész új teher 4,629.588 koronára tehető. Az ekként fölvetett kérdésre a bizottság, miután a tervezett fizetés-rendezést magát szükségesnek látta, igenlőleg felelt. Ezen elhatározásunkra, mely e fontos önkormányzati testnek állami eszközökkel való segélyezését jelenti, döntő befolyással volt két körülmény. Egyik: a vármegyei dotatióknak hazai történeti fejlődése, melyből kitűnik, hogy már 1902. évben a vármegyék összes 14'9 millió korona kiadásából 13 milliót az állam fedezett. A másik az önkormányzati pénzügynek Európa többi országaiban tapasztalt újabb alakulása, mely Poroszországban az 1893-iki nagy adóreformig a »Kreis«-ok s magasabb községi kapcsolatok állami segélyezését tette szükségessé, s az önkormányzatnak legteljesebb képviselőjénél, Angliában is odajutott, hogy az állami költségvetés már 1888-ban 2,860.384 fontot (mintegy 70 millió koronát) adott »grants in aid« nevezete alatt az önkormányzati szervezeteknek. Anglia 1888-ban az által segített e helyzeten, hogy két adónemet (a »lycense duty« és részben az »estate duty« czímen szereplő örökösödési adó) a községeknek adott át, a sör- és szeszadóra pedig pótlékokat engedélyezett nekik. Mégis, ezután IS. clZ 9J fejlődés, mely az önkormányzati szerveket állami (»national«) feladatokkal terhelte s éppen alkalmazottak díjazását tette szükségessé, Angliában is oly erősnek mutatkozott, hogy 1896-ban kiküldetett a »Royal Commission on local taxation« s az 5 évi munkálkodás után nem tudott egyéb megoldást találni, hanem azt, hogy az állampénztár évenként újabb évi hozzájárulással lássa el az önkormányzatokat a »nemzeti« feladatok személyi s tárgyi kiadásainak fedezésére. Az önkormányzati pénzügyek ily evolutiójának rokon jelenségei azok, melyeket hazánkban tapasztalunk. Második, szintén ennyire alapvető kérdésünk az volt, hogy megbírj a-e államháztartásunk ezen nagy áldozatot, egyensúlyának megzavarása nélkül? Ezzel a ponttal behatóan foglalkoztunk, mert a bizottságnak egy tagja sem zárkózott el a pénzügyi helyzet komolysága és takarékosságra intő állapota elől akkor, a mikor nemcsak az állami tisztviselők, altisztek és szolgák, valamint államvasuti alkalmazott fizetés-emelése terheli meg a költségvetést, hanem a most tárgyalás alatt levő s az 503. számú javaslatok újabb tetemes áldozatokat kívánnak s ezek folyománya gyanánt újabb, más rendezésekre és költségekre is kilátásunk
