Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról
90 502. szám. Midőn tehát az illetmények rendezéséhez fogunk, a szorosan vett állami tisztviselőknél meg nem állhatunk. Már régóta nagy méltánytalanság rejlik abban, hogy egyedül azért, mert a • közszolgálatot teljesítő tisztviselők egy részét a vármegyék alkalmazzák, igen mélyreható különbség van a két tisztviselői ágazat anyagi helyzetében és viszonyaiban. Hiszen a vármegyei tisztviselők is állami ügyek elintézésével foglalkoznak, az ő hatáskörük is eminenter állami közszolgálat és pedig az állami közszolgálatnak oly része, mely egyfelől rendkívül nagy felelősséggel jár, kiváló egyéni tulajdonságokat igényel, a mely szolgálatnak jobb vagy rosszabb ellátása másfelől rendkívül nagy súlylyal nehezedik a közönség érdeke szempontjából a mérlegbe. Meg vagyok róla győződve, hogy olyan politika, mely a vármegyei tisztviselők hátrányára jövőre is fentartaná az eddigi megkülönböztetéseket, nemcsak igazságtalan volna a közszolgálat ezen érdemes munkásaival szemben, de egyúttal sértené a közönség érdekeit is. A vármegyei tisztviselők olyan közhivatalnokok, a kik állásuk természete, teendőik minősége és fontossága, hivatásuk, igényeik és kötelességeik szempontjából egy vonalon állanak az államiakkal. Ezért arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a szorosan vett állami alkalmazottak illetményrendezésével kapcsolatban megoldást és pedig egyenlő mértékű olyan megoldást igényel a vármegyei alkalmazottak illetmónyszabályozásának kérdése is, mely a vármegyei alkalmazottaknak az államiakkal való egyenlősítését állandóan biztosítsa. Ezen meggyőződésem folyománya ez a törvényjavaslat. Az előkészítő munkálatok folyamán áttanulmányoztam és megfelelő figyelemben részesítettem azokat a kívánságokat is, melyek a vármegyék felirataiban ós felterjesztéseiben, a közigazgatási szaksajtó erre vonatkozó közleményeiben és a vármegyei tisztviselők országos congressusa által készített szabályrendelet-tervezetben kifejezésre jutottak. A felmerült kívánságok és a törvényjavaslatban tervezett rendelkezések a lényegben fedik egymást. Az egyes részletkérdésekre vonatkozó kívánságok figyelembevételénél a korlátozó határvonalat azok az alapelvek szabták meg, melyek az állami alkalmazottak illetményeinek ujabb szabályozásánál irányadók s a melyekre ennélfogva a vármegyei alkalmazottak javadalmazásának egyöntetű rendezésekor feltétlenül tekintettel kellett lenni. A vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat főleg hármas czélt kivan megoldani. Az egyik czél a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetének megfelelő javítása. Azok az indokok és érdekek, melyek az állami tisztviselők anyagi helyzetének sürgős javítását követelik, még fokozottabban előtérbe lépnek a vármegyei tisztviselőknél, a kik épen úgy állami feladatokat teljesítenek, mint az állami tisztviselők, s a kiknek helyzete egyfelől a külszolgálattal elválaszthatatlanul kapcsolatos társadalmi (repraesentationalis) kötelezettségek nagy száma folytán, másfelől az időleges alkalmaztatás és a választási esélyektől függő előmenetel rendszertelensége miatt még az államiakénál is súlyosabb. A törvényjavaslat második czélja: a vármegyei alkalmazottak illetményeinek egységes alapon való rendezése. Fent rámutattam már arra a maga nemében páratlanul visszás helyzetre, melyet az ugyanazon állásban levő alkalmazottak javadalmazása között fennálló aránytalanság okoz. Elvileg jogosulatlan az a megkülönböztetés, hogy egy kis, szegény vármegye tisztviselőjének kevesebb javadalmazása legyen, mint egy nagy vagy gazdag vármegye hasonló tisztviselőjének. A tisztviselői teendők ma már
