Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról

502. szám. 87 figyelembe, hanem a nekik jutott csekély többletet egyszerűen az akkori illetmények felemelésére fordították, úgy, hogy — az összes vármegyei alkalmazottak javadalmazását tekintve — a régi aránytalanságok továbbra is fenmaradtak. Az 1883-tól 1893-ig terjedő tiz éves időszak a vármegyei alkalmazottak javadalmazása terén számbavehető változást nem mutat. A közigazgatási jogszabályok számának növekedése folytán teendőik megszaporodtak, s az életviszonyok átalakulása folytán anyagi helyzetük rosszabbodott. A vármegyei alkalmazottak nyomasztó helyzetét az 1893 : IV. t.-cz. alapjául szolgált törvényjavaslat tárgyalásakor a törvényhozás is méltányolta. Belátta a törvényhozás, hogy a vármegyei tisztviselők javadalmazása nem áll arányban az élet és a szolgálat követelményeivel, s a többi alkalmazottak illetményeivel; belátta továbbá, hogy sem az igazsággal, sem a méltányossággal, sem az állam jól felfogott érdekeivel nem egyeztethető össze, hogy megfeledkezzék azok sorsáról, kiknek fontos szolgálatait az állam állandóan igónybeveszi; elismerte végül a törvényhozás, hogy erkölcsi tekintetben sem közömbös, ha akkor, a mikor az állami alkalmazottak sorsáról gondoskodik, egyidejűleg a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetének javítása iránt is intézkedik, a kik az állami igazgatásnak szintén közegei. Ezért a törvényhozás a benyújtott törvényjavaslatot, mely eredetileg csak az állami alkalmazottak illetményeinek szabályozására vonatkozott, »a megyei törvényhatóságok tiszti-, segéd-, kezelő- és szolga-személyzete járandóságainak javításáról szóló új fejezettel kiegészítette. A törvényhozás az 1893,: IV. t.-czikkben a vármegyék évi állami javadalmazását az 1883 : XV. t.-czikkel megállapított 4,515.000 írtról 4,947.500 frtra, vagyis 432.500 frttal emelte fel; utasítván a vármegyéket, hogy alkalmazottaik illetményeit 1893. évi január hó 1-től számított hatálylyal a felemelt javadalmazás keretén belül újból állapítsák meg, úgy, hogy a felemelt javadalom első sorban az 500 írtnál kisebb javadalmazású ós azon tiszti állások járandóságainak emelésére szolgáljon, melyeknél annak szükségességót az eddigi tapasztalás kimutatta. Az 1893 : IV. t.-czikkben a vármegyék részére engedélyezett mérsékelt javadalom-emelés ép oly kevéssé segített a vármegyei alkalmazottak helyzetén, mint az 1883 : XV. t.-cz. rendelkezései alapján részükre juttatott csekély javadalomtöbblet. A tárgyalások folyamán maga az országgyűlés is elismerte, hogy az a csekély javadalom-emelés, mely a szükség érzetének hatása alatt az 1893 : IV. t.-czikkben kifejezésre jutott, csak ideiglenesnek tekinthető. Ezért a kormányok a vármegyei tisztviselők nyomasztó anyagi helyzetén évről-évre az állami költségvetésekben, a vármegyék állami javadalmazásának a pénzügyi helyzethez mórt fokozatos felemelése által igyekeztek segíteni. Az 1. és 2. melléklet feltünteti a vármegyék részére kiutalt állami javadalmazás emelkedését az 1894—1902. években. Az ott kimutatott számadatok szerint a vármegyék a költségvetésekben előirányzott kiadásokra az 1902. évben 12,959.923 korona 01 fillér államijavadaimázásban részesültek, mely összeg az 1893 :IV. t.-czikkben megállapított 4,947.500'forint, vagyis 9,895.000 koronával szemben 3,064.923 korona Öl 'fillér pŐtjávadálmazást jelént. Ha ezenfelül figyelembe veszszük a költségvetésen kívül eső kiadásokra kiutalt 116.742 korona 99 fillér pótjavadalmazást, akkor a vármegyék részére 1902. évben tényleg kiutalt állami javadalmazás 13,076.666 koronát tesz ki. Ez az összeg az 1893. évben kiutalt 9,030.000 koronával szemben 4,046.666 korona emelkedést mutat. A kormány, illetőleg a törvényhozás ezen gondoskodásával igyekeztek lépést tartani egyes vármegyék is, t. i. azok, melyeknek anyagi ereje ezt megengedte. E vármegyék ugyanis részint vármegyei pótadók kivetése utján, részint a rendel-