Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-501. Törvényjavaslat, a cs. és kir. közös hadsereg nevelő- és képző-intézeteinél magyar honos ifjak részére létesített 250 állami alapítványi helyről szóló 1897-ik évi XXII-ik törvényczikk módosításáról

501. szám. 79 Melléklet az 501. számú irományhoz. Indokolás, „a cs. és kir. közös hadsereg katonai nevelő- és képző-intézeteinél magyar honos ifjak részére állami alapítványi helyek rendszeresítéséről" készült törvényjavaslathoz. A közös hadsereg magyar csapatainak kizárólag magyar honosságú tisztekkel való ellátása már régi jogos óhajtása a nemzetnek. Ezen czélt szolgálta az 1882. évi XXV. törvényczikk, melylyel a közös hadsereg nevelő- és képző-intézeteinél (akadémiák és reáliskolák) 120 magyar állami alapítványi hely rendszeresíttetett, valamint az 1897. évi XXII. törvényczikk is, a mely ezen helyeket, azoknak a hadapródiskolákra való kiterjesztése mellett, 250-re emelte fel. Az idézett törvényczikkek folytán a magyar tiszti elem a közös hadseregben szaporodott ugyan s folyton szaporodik is, de tekintettel arra, hogy tapasztalat szerint az alreáliskolák I-ső évfolyamára esik a pályázók legnagyobb része, míg az akadémiákra ilyenek csak csekély számban folyamodnak, az alreáliskola I-ső évfolyamában elhelyezett ifjú pedig csak 10 év múlva, a hadapródiskolákban elhelyezettek pedig 4 év múlva kerülnek a csapatokhoz, a magyar tisztek száma ezen az úton, a meglevő magyar alapítványi helyeknek a nagyszámú osztrák alapítványokkal szemben — csekély volta miatt —• csak nagyon lassú emelkedést mutat. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a kezdetben jelzett czél minél gyorsabban elérhető legyen. Már az előbbi kormányok alatt tárgyalás indíttatott meg a közös hadügyministerrel az iránt, hogy a közös hadügyi tárcza terhére fentartott kincstári helyek legalább azon arányban adományoztassanak magyar honosoknak, a mely arányban Magyarország ezen közös költségekhez hozzájárul. Ezen tárgyalások során sikerült a közös hadügyministert álláspontunk méltányos és jogos voltáról meggyőzni, minélfogva a magyar állampolgároknak ezen helyekre igényjogosultsággal biró gyermekei ezentúl nagyobb számban, végeredményben pedig oly számban fognak közös kincstári helyeken elhelyezést nyerni, a mely megfelel azon aránynak, a melyben Magyarország a közös költségekhez hozzájárul. Tekintettel azonban arra, hogy az évtizedek óta fennálló ós legfelsőbb helyen jóváhagyott szabályzat szerint az említett kincstári helyekre első sorban a közös hadsereg és mindkét honvédség tisztjeinek gyermekei bírnak igénynyel, osztrák honosságú tiszt pedig jelenleg még sokkal több szolgál a közös hadseregben, mint magyar honos, ezen körülménynek természetes következménye, hogy a magyar tiszti sarjadék a közös kincstári helyek utján sem szaporodhatik a kellő mértékben.