Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-499. Törvényjavaslat, a főudvarnagyi biráskodásról

72 499. szám. hatóságot fogva fel, csak természetes, hogy a királyi ház fejére tartozik az ő helyette és az ő megbízottjaként eljáró családi hatóságnak szervezése. Annyit azonban szükségesnek tart a javaslat törvénybe iktatni, hogy a 2. § 1. és 2. pontjában említett személyeknek magyar — vagyis a 7. §. első bekezdése alá eső — ügyeit a főudvarnagyi hivatalnál minden esetre oly előadó intézze, a ki magyar állampolgár és a magyar korona országaiban érvényes szabályok szerint a birói hivatal viselésére képesítve van. Habár tehát annak elhatározása, hogy a királyi ház családi hatósága miképen szerveztessék, a királyi család fejétől el nem vonható, a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy rendelkezései e családi hatóság bárminő szervezése mellett megállhassanak és a magyar jog követelményeivel szükségkép összhangban maradjanak. A dolog természetéből következik és így tüzetesebb megokolást nem kivan a 8. §. második bekezdése, mely szerint a főudvarnagyi hivatal a hatásköréhez tartozó oly esetekben, a melyekben valamely hivatalos cselekményt kiküldött utján kell teljesíteni, e czólból vagy saját közegét küldi ki, vagy pedig a magyar főudvarnagyi bírósághoz, vagy más bírósághoz fordul az illető hivatalos cselekmény foganatosítása végett. Évtizedeken át tett tapasztalatok mutatják, hogy a főudvarnagyi hivatalnak nem-peres ügyekben tett intézkedései felebbviteli jogorvoslatra okot nem adnak. Ehhez járul, hogy a főudvarnagyi hivatal peren kivül tett intézkedéseit, ha. netalán helyesbítésre szorulnának, maga is ujabb megfontolás tárgyává teheti. Ezek a gyakorlati szempontok vezették a törvényjavaslatot a 8. §. utolsó bekezdésében annak kimondására, hogy a főudvarnagyi hivatalnak a 7. §. értelmében tett intézkedései ellen felebbviteli jogorvoslatnak helye nincsen. 9. §. A 9. §. 1. pontja és utolsó bekezdése szerint nem esnek a 7. §. rendelkezései alá a telekkönyvi ügyek, hanem azokban, még a 2. §-ban említett személyekkel szemben is, a telekkönyvi hatóságok járnak el. Ez a rendelkezés a mai állapotnak felel meg. Ellenben szűkíti a törvényjavaslat a főudvarnagyi hivatal hatáskörét, midőn a 9. §. 2. pontjában, kapcsolatban az utolsó bekezdéssel, ugy rendelkezik, hogy a 2. §. 1. és 2. pontjában említett személyek vállalatainak olyan csődügyei, a melyek e vállalatok czéljára szolgáló ós elkülöníthető vagyonra terjednek, a rendes csődbíróságok hatáskörébe tartoznak. Összhangban áll ez a rendelkezés a törvényjavaslat 4. §-ának, különösen a 4. §. 4. és 5. pontjának már fentebb megbeszélt azzal az álláspontjával, mely szerint a 2. §. 1. és 2. pontjában említett személyek gyári, kereskedelmi, ipari vagy más vállalatból vagy gazdasági tevékenységből származó peres ügyei felett jövőben a rendes bíróságok fognak határozni. 10. §. A 2. §-ban említett személyeknek ama peres ügyein felül, a melyek a 3. §. szerint a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörébe tartoznak, a törvényjavaslat a 10. §-ban foglalt rendelkezésekkel főképen a birói ügyek előkészítésének és a bíróságok részéről kért jogsegélynek számos feladatát teszi át a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörébe azok közül, a melyek most a főudvarnagyi hivatalra vannak bízva.