Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-499. Törvényjavaslat, a főudvarnagyi biráskodásról

499. szám. 69 Hasonló szempont vezérli a 4. §. 5. pontját is, mely akképen rendelkezik, hogy nem a főudvarnagyi biráskodás alá, hanem a rendes biróságok hatáskörébe fognak tartozni a 2. §. 1. és 2. pontjában említett személy ellen indított perek, ha az alperes lakó- és gazdasági épületekkel ellátott jószágon gazdaságot folytat és a per a jószág gazdaságát illeti. A mostani gyakorlat szerint a 2. §. 1. és 2. pontjában említett személyek uradalmának vagy családi alapjának gazdaságát illető és az uradalom vagy családi alap igazgatósága vagy egyéb intéző közege ellen indított pereket a főudvarnagyi hivatal a rendes biróságok elé tartozónak ismeri el, mert az uradalom vagy családi alap, illetőleg annak igazgatósága vagy egyéb intéző közege ellen indított perek nem tekinthetők a. 2. §. 1. és 2. pontjában említett személyek ellen indított pereknek. Az ilyen perek természetesen, figyelemmel arra, hogy a főudvarnagyi biráskodás a 2. §-ban említett személyekre van szorítva, ezentúl is a rendes biróságok hatáskörében maradnak. De kiterjeszti a 4. §. 5. pontja a rendes biróságok hatáskörét azokra az esetekre is, midőn a jószág gazdaságát illető per maguk ellen a 2. §. 1. és 2. pontjában említett személyek ellen van indítva. A 3. §. 2. pontjánál kifejtettem, hogy a 2. §. 2. pontjában említett személyeknek hitbizományaira nézve a hitbizományi viszonyból eredő peres ügyei közül csak azok tartoznak a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörébe, a melyek a 3. §. 2. pontjában jelzett Coburg—Koháry-féle egyesített hitbizományokra vonatkoznak. Ennek megfelelően a 4. §. 6. pontja kimondja, hogy a 2. §. 2. pontjában említett személyeknek többi, vagyis a 3. §. 2. pontja alá nem tartozó hitbizományi ügyei a rendes biróságok hatáskörébe esnek. Ali ez az utóbbi szabály a hitbizományi peres és nem peres ügyekre egyaránt. 5. §. A magyar király a régibb századokban, mint a középkori uralkodók általában, nemcsak birta a birói hatalmat, hanem gyakran személyesen bíráskodott is. így egyebek közt akkor, ha a király személyes bíráskodását a peres felek előkelősége kívánta. Lényegileg összhangban áll tehát a törvényjavaslat a régi magyar joggal, midőn az 5. §-ban akképen intézkedik, hogy a királyi ház tagjainak egymás közti magánjogi pereit és az ő személyállapotukat tárgyazo pereket a király 0 Felsége, mint a királyi ház feje, közvetlenül dönti el vagy eldöntésüket választott bíróságra bizza. Az 5. §-ban »perek« eldöntéséről van szó, még pedig — a mint a szöveg kiemeli — »magánjogi« perek elintézéséről, ideértve a személyállapot kérdéseit is. Ebből következik, hogy a törvényjavaslat nem érinti és nem is kívánja érinteni a királyi ház tagjaira nézve netalán felmerülő ama közjogi kérdések rendezését, a melyeknek rendezése alkotmányunk értelmében a törvényhozás jogkörébe tartozik. Félreértések elkerülése végett az 5. §. második bekezdése határozottan ki is mondja, hogy a megelőző rendelkezéseknek alkotmányjogi vonatkozásuk nincsen. A 6. §. úgy intézkedik, hogy a magyar főudvarnagyi bíróság és felébbviteli bíróságai a budapesti kir. törvényszék területén hatályban levő eljárási szabályokat alkalmazzák. Nevezetesen alkalmazni kell majd az új magyar polgári perrendtartás törvényerőre emelkedése után, ennek szabályait. Nem követi tehát a