Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-499. Törvényjavaslat, a főudvarnagyi biráskodásról

499. szám. 65 A múlt században külön legfelsőbb intézkedések kiterjesztették a főudvarnagyi hivatal birói hatóságát a királyi házhoz nem tartozó egyes személyekre vagy családokra is. Ezek a személyek többnyire olyanok, kik a területenkívüliség jogához, a mennyiben a nemzetközi jog értelmében őket az amúgy is meg nem illeti, igen közel állottak, mert leginkább volt uralkodó családok tagjai. Arról van itt szó, hogy O Felsége által adományozott és hosszú idő óta élvezett privilégiumokat a magyar törvényhozás megerősítsen. Ezzel egyszersmind ki van mondva, hogy jövőben hasonló privilégiumok csak a törvényhozás közreműködésével lesznek adományozhatok. Az említett törvénykezési kiváltságokra vonatkozó legfelsőbb intézkedések közül némelyek: elhalálozások, házasságkötések stb. következtében egészen tárgytalanokká váltak, némelyek az illető családra nézve, habár a családfő már elhunyt, még actualisak, némelyek pedig mit sem vesztettek actualis jellegükből. A főudvarnagyi bíráskodásnak ez idő szerint egészen vagy részben actualis kiváltságát Ő Felsége a következők részére engedélyezte volt, u. m.: Liechtenstein uralkodó fejedelme, úgyszintén neje és a szülői házban tartózkodó kiskorú nem házas gyermekei részére az 1851. évi július 30-án kelt legfelsőbb elhatározással; Szász-Coburg és Grothai Ágost herczeg ("f" 1881. július 26.), valamint családja részére az 1858. évi május 26-án kelt legfelsőbb elhatározással; Württemberg Fülöp herczeg és neje Mária Terézia főherczegnő, valamint az e házasságból leszármazók részére az 1865. évi január 10-ón kelt legfelsőbb elhatározással; Modena-Estei Mária Beatrix főherczegnő Don Jüan de Bourbon neje részére, valamint fiai Károly és Alfons részére az 1866. évi deczember hó 10-ón kelt legfelsőbb elhatározással, a mely az 1886. évi augusztus 31-én kelt legfelsőbb elhatározással a nevezett Károlynak (Don Carlosnak) családjára is kiterjesztetett; Liechtenstein Ferencz herczeg (az uralkodó Liechtenstein herczeg fivére) részére, valamint, házasságra lépése esetén, neje s a szülői házban tartózkodó kiskorú gyermekei részére az 1880. évi október 3-án kelt legfelsőbb elhatározással; Braganzai Dom Miguel herczeg részére, valamint a szülői házban tartózkodó kiskorú nem házas gyermekei részére (ilyenek ez idő szerint nincsenek, mert két fia nagykorúsítva van) az 1881. évi márczius 20-án kelt legfelsőbb elhatározással. A 2. §. 3. pontja akképen intézkedik, hogy a magyar főudvarnagyi bíróság birói hatósága kiterjed azokra a személyekre, a kik a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élveznek, ha magukat a főudvarnagyi bíráskodásnak alávetik. A nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élvező személyek ellen ugyanis azokban az ügyekben, a melyekre a területenkívüliség kiterjed, birói eljárást — önkéntes alávetés esetét kivéve — csak az említett személyek hazai bírósága előtt lehet indítani. A törvényjavaslat nem zárja ki azt, hogy a területenkívüliséget élvező személyek magukat a magyar rendes bíróságoknak önként alávethessék. Minthogy azonban a magyar jogkereső közönségnek érdekében csak kívánatos, még kedvezmények árán is, elősegíteni azt, hogy a területenkivülisóget élvező személyek ellen egyébként is lehessen a magyar állam területén pert indítani, a törvényjavaslat, az ausztriai törvényhozással megegyezőleg, módot nyújt a területenkívüliséget élvező személyeknek, hogy a főudvarnagyi bíráskodásnak is alávethessék magukat. A magyar állam területén a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget .élveznek az idegen államfők és kíséretük (vagyis családjuknak és egyéb kíséretüknek tagjai), továbbá azok a diplomacziai tisztviselők (agents diplomatiques), kik — a mennyiben az alábbi 1., 2. vagy 3. osztályba tartoznak, O császári és Képvh. iromány. 1901 — 1906. XXXI. kötet. 9