Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-494. Törvényjavaslat, a Németbirodalommal és Olaszországgal kereskedelmi viszonyainknak rendezése czéljából megindítandó tárgyalásokról
12 494. szám. Ezen megállapodás szerint az Olaszországgal 1891. évi deczember hó 6-án kötött (1892: VI. t.-cz.) ós részünkről 1903. évi deczember hó 31-ére felmondott kereskedelmi és hajózási szerződés — az ehhez tartozó zárjegyzőkönyv III. 5. pontjában foglalt borvámzáradék kivételével — ideiglenesen továbbra is érvényben tartatott. Minthogy ezen ideiglenes megállapodás érvénye legfeljebb 1904. évi szeptember hó 30-áig terjed, gazdasági viszonyainknak Olaszországgal való további rendezése iránt a tárgyalások annál is inkább mielőbb megindítandók, miután a szóban levő ideiglenes megállapodás életbe lépte óta immár két hó letelt és így a tárgyalások megindításának további halasztása azzal a veszélylyel fenyegetne, hogy ha azok az idő rövidsége mellett a jelenlegi ideiglenes megállapodás lejártáig befej ezhetők nem lennének, Olaszországgal szerződés nélküli állapot következnék be' mit a kormány úgy gazdasági, mint politikai okokból okvetlenül kerülendőnek vél. Az előbbi tekintetben legyen szabad azon adatokra hivatkoznom, melyeket a kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak Olaszországgal való ideiglenes rendezéséről szóló és 1903. évi november hó 23-án benyújtott 431. ir. számú törvényjavaslat indokolásában annak igazolására felsorolni szerencsém volt, hogy mily fontos gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy Olaszországgal a szerződéses viszonyt fentartsuk. Ezen fontos gazdasági érdekeink mellett a nemzetközi udvariasság követelményei is sürgősen megkívánják, hogy Olaszországgal, a melylyel való szerződéses viszonyunk még csak rövid időre van rendezve, mielőbb tárgyalásokba lépjünk. A fentebb vázolt viszonyok kényszerítő hatása alatt a kormány az ezennel benyújtott törvényjavaslattal felhatalmazást kér arra, hogy a Németbirodalommal és Olaszországgal azon előzetes tárgyalásokat megindíthassa, melyek a kötendő kereskedelmi szerződéseknek alapul fognak szolgálni. Tapasztalás szerint a kereskedelmi szerződések megkötését czélzó tárgyalások néha hosszú időt vesznek igénybe, a kormány azért ezen tárgyalásoknak már ez idő szerint megindítását szükségesnek tartja, hogy egyfelől azon tárgyalások befejezése után és másfelől a törvényes előfeltételek bekövetkezése után a kereskedelmi szerződések időhaladék nélkül meg legyenek köthetők. A kormány arra is felhatalmazást kór, hogy ezen tárgyalások alapjául az osztrák-magyar vámterület autonóm vámtarifájáról 1903. évi január hó 28-án az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat és az ehhez mellékelt vámtarifa szolgálhasson. Ezen felhatalmazás kérése szükséges azért, mert az imént idézett törvényjavaslat a rendkívüli parlamenti viszonyok miatt a törvényhozás által mindeddig elintézést nem nyert. Midőn a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a tárgyalásokat az említett törvényjavaslat ós az ahhoz tartozó vámtarifa alapján indíthassa meg, egyrészt szem előtt tartja az 1899. évi XXX. törvényczikk 4. §-ának azon intentióját, mely szerint új kereskedelmi szerződéseink már az új vámtarifa alapján köttessenek meg, másrészt a tárgyalások számára oly alapot kivan biztosítani, mely a kormány legjobb meggyőződése szerint is az ország érdekeinek megóvására miildenben alkalmas. Miután a jelen törvényjavaslattal kért felhatalmazásra a kormánynak az ország legéletbevágóbb érdekeinek megóvása végett az előadott kényszerítő körülményeknél fogva immár elodázhatatlan szüksége van, arra kérem a tisztelt Képviselőházat, hogy ezen törvényjavaslatot sürgősen tárgyalni és elfogadni méltóztassék. Budapest, 1904. évi február hó 26-án. Hieronymi Károly s. h., kereskedelemügyi m. Ttir. minister.
