Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-503. Törvényjavaslat, a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról

503. szám. 153 A 7. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés, hasonlóan a tanítók fizetésének rendezéséről szóló 1893: XXVI. t.-cz. 5. §-ában foglalt rendelkezéshez, csupán azt czélozza, hogy a jegyző, illetőleg segédjegyző ne legyen kénytelen az őt megillető terményjárandóságokat a lakosoktól saját maga beszedni. Ezen járandóságoknak beszedése s a jegyző, illetőleg segédjegyző részére való kiszolgáltatása tehát a törvényjavaslat czólzata szerint a jövőre kizárólag a község feladata lesz s azért a község felelős is. A földhaszonélvezet és termónyjárandóságok pénzbeli egyenértékének helyes és méltányos megállapíthatása legczélirányosabban külön bizottsági eljárás alapján történhetik. A bizottságok működési körére nézve legmegfelelőbbnek mutatkozik, ha az egy-egy járás területére terjed ki. Ennél nagyobb terület sokáig tartó munkát adna a bizottságnak, kisebb terület pedig az egyöntetű eljárásra zavarólag hatna. A járási bizottság feladata a becslési eljáráson és javaslat készítésén túl azonban nem terjedhet. Az egyenérték megállapítása már a vármegye közönségének feladata. A vármegye feladata az is, hogy az egyes járási bizottságok egyöntetű elj felügyelettel legyen. A vármegyék határozatai a belügyminister jóváhagyását azon oknál fogva nem nélkülözhetik, mert az egyenértékek megállapítása az államkincstárt is közelről érinti. A járási becslő bizottságok szervezetének javaslatba hozatalánál figyelemmel voltam arra, hogy azokban egyfelől a vármegyének mint önkormányzati hatóságnak, másfelől az államnak is mint érdekelt félnek megbízottai helyet foglaljanak. A jegyzők fizetési minimumának megállapításán kívül méltányos az is, hogy a jegyzők, a kik szolgálati éveik szaporodtával magasabb állásba való előlépésre állásuk természeténél fogva rendszerint nem számíthatnak — csak úgy, mint más köztisztviselők — magasabb fizetéshez juthassanak. Az ötödéves korpótlék nagyságát az állam pénzügyi viszonyaihoz mérten állapítottam meg. A jegyzők országos egyletének 1903. szeptember 30-án tartott közgyűlése kívánságai közé 200 koronás ötödéves korpótlók megállapítását vette ugyan fel, de eddig a határig elmenni az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében nem lehet. Úgyszintén fel kellett venni a törvényjavaslatba azt a megszorítást is, hogy a korpótlék egyénenkint 400 koronánál feljebb ne emelkedhessek. Minthogy azonban magát a fizetési minimumot lényegesen nagyobb összegben tervezi a törvényjavaslat, mint a mily összegben a jegyzők országos egyletének közgyűlése kívánta megállapíttatni, úgy hiszem, hogy a 9. '§.. rendelkezései is minden méltányos igényt teljesen kielégíthetnek, annál is inkább, mert a törvényjavaslat szerint a korpótlékra vonatkozó rendelkezés a törvény életbelépése előtt eltöltött szolgálati évekre is visszahat. A múltban eltöltött jegyzői szolgálatnak számításba vételét méltányosnak találtam, eltérőleg a tanítói fizetések rendezéséről szóló 1893: XXVI. t.-cz. álláspontjától, mely törvény 2. §-a szerint a korpótlék alapját képező szolgálati idő csak a törvény hatálybalépésével vette kezdetét. A korpótlék-igények kiszámításánál a jegyzői minőségben egyfolytában eltöltött összes szolgálati idő figyelembe jő. Nem tekintetik a szolgálati idő megszakításának az, ha a jegyző időközben más községbe (körjegyzőségbe) — akár más vármegyebeli Képvh. iromány. 1901—1906. XXXI. kötet. 20