Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról

502. szám. 105 esetleg a jövőben is személyi pótlékot nyújthasson. Mivel azonban ez a személyi pótlék inkább csak kitüntetés, vagy személyileg állandósított jutalom jellegével birhat: a vármegyei nyugdíjalapok érdekeinek megóvása végett is szükségesnek vélem az említett jogot korlátozni, úgy, hogy a jövőben engedélyezhető személyi pótlék nyugdíjba beszámítható ne legyen. n. §. '•"; , / , Az 1886 : XXI. t.-cz. 47. §-ának k) pontja értelmében »új hivatalok és állások felállítása*, a vármegyei közgyűlés joga. Mivel azonban az összes vármegyei tisztviselők illetményei országszerte egységesen lennének megállapítva s az összes fizetések és lakáspénzek teljesen az állampénztárt terhelnék: az egységes illetménymegállapítás állandóságának biztosítása és az államkincstár érdekeinek megóvása végett a 11. §-ban azt hozom javaslatba, hogy új állások ezentúl csak a VI—

XI. fizetési osztályok valamelyikére megállapított javadalmazással legyenek rendszeresíthetek. Természetesen ez a rendelkezés a vármegyéknek új állások létesítésére vonatkozó s az 1886 : XXI. t.-czikkben biztosított önkormányzati jogát nem érintheti. A 11. §-ban tervezett rendelkezés végül azért is szükségesnek mutatkozik, hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén a végrehajtás ellenőrzésénél s a kitűzött czél pontos megvalósításánál a belügyi kormánynak kellő törvényes alapja legyen akkor, a mikor a vármegye az új állások rendszeresítésére vonatkozó közgyűlési határozatot az 1886 : XXI. t.-cz. 5. §-ának e) pontja értelmében jóváhagyás végett felterjeszti. 12. §. Ezen törvényjavaslat czélja a vármegyei alkalmazottak illetményeinek egységes szabályozása. A kitűzött czél mutatja, hogy a szabályozás körébe csak azok az illetmények voltak bevonhatók, melyekre nézve az egységes megállapítás lehetséges. Ilyenek a fizetés és a lakáspénz. Azt, hogy az ugyanazon állásban levő alkalmazottaknak — a helyi viszonyokra való tekintet nélkül — mindenütt ugyanazt az alapfizetést kell kapniok, bizonyítani felesleges. Tehát nemcsak lehetséges, hanem feltétlenül szükséges is, hogy a fizetések egységes alapon állapíttassanak meg. A lakáspénznek már némileg a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Itt tehát már osztályozásra van szükség. De ez az osztályozás olyan általánosságban mozog, hogy az egyöntetűséget alig zavarja meg. A többi illetményeknél, melyek helyes megállapítás mellett tulajdonképen csak a tényleges kiadások egyenértékét képezik, az egységes szabályozás lehetetlen. Ezen illetmények (úti-, irodai-, ruhaátalány stb.) kellő megállapítása csak a különböző helyi viszonyok (az igazgatott terület nagysága, a lakosság száma, a távolság, a közlekedési viszonyok, a községek száma, a drágasági viszonyok stb.) figyelembevételével történhetik. E törvényjavaslat tehát csak a fizetéseket és lakáspénzeket vonta az egységes szabályozás körébe, ellenben érintetlenül hagyja a többi illetményeket, melyek oly szorosan függnek össze a helyi viszonyokkal, hogy czélszerűen csak a vármegyék, mint helyi hatóságok által szabályozhatók. Képvh. iromány. 1901—1906. XXXI. kötet. 14