Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról
502. szám. 103 tettek ki, ezzel szemben az állampénztár, mint fedezeti forrás 12,959.923 korona 01 fillérrel szerepel. ; V • J' A megszaporodott vármegyei teendők folytán a vármegyei szükségletek is növekedvén, a vármegyék már régóta kénytelenek voltak külön rendeltetéssel biró alapjaikat is közigazgatási czélokra igénybevenni. Azt, hogy a vármegyei alapok eredeti rendeltetésüktől elvonassanak s közigazgatási czélokra fordíttassanak, a törvényhozás már az 1883 : XV. t.-cz. alapjául szolgált törvényjavaslat tárgyalásakor sem tartotta megengedhetőnek. Ennek a helyes álláspontnak a folyománya az volt, hogy a gyámpénztári tartalékalapok jövedelméből közigazgatási czélokra fordított körülbelül 54.000 frt és a vármegyei székházépítési alapokból hasonlóan igénybevett. 8.000 frt a vármegyei költségvetések fedezeti részéből akkor töröltetett, s az ez által előállott hiány az állampénztárból fedeztetett. 1883 óta azonban a viszonyok kényszerítő hatása alatt újra előtérbe lépett ós csaknem általánossá vált a különböző vármegyei alapok igénybevétele. Ha eltekintek is attól az újra meghonosodott, helytelen gyakorlattól, hogy egyes vármegyei alapok eredeti rendeltetésüktől eltérő czélokra használtatnak fel, a vármegyei alkalmazottak rendes illetményeinek kizárólag az állampénztárból leendő fedezését még a következő okból is méltányosnak és szükségesnek vélem. Nem tartom ugyanis sem igazságosnak, sem méltányosnak, hogy mig egyes vármegyék alkalmazottaik javadalmazásához egyáltalán nem, vagy csak elenyészően csekély összeggel járulnak hozzá, addig más vármegyék az adófizető lakosság jelentékeny megterhelésével járó vármegyei pótadók és különböző rendeltetésű alapjaik terhére megszavazott tetemes összegeket kötöttek le ugyanezen czélra. Tehát a közteherviselés arányos megosztása érdekében is szükséges, hogy a vármegyei alkalmazottak fizetése és lakáspénze kizárólag az állampénztárból fedeztessék. A vármegyék 1902. évben 1,149.215 korona 35 fillérrel járultak hozzá alkalmazottaik javadalmazásához. B törvényjavaslat elfogadása esetén ebből az Összegből még le kellene vonni 67.294 korona 44 fillért, mely összeg a 10. •§. értelmében a személyi pótlékok fedezésére szolgálna, tehát időlegesen a vármegyék terhe maradna (12. melléklet). E szerint tehát 1,081.920 korona 91 fillért tenne ki az az összeg, mely a vármegyei hozzájárulások felszabadítása folytán az állampénztár terhére esnék. Ennek a kétségtelenül jelentékeny tehernek súlyát azonban csökkenti az, hogy az eddigi vármegyei hozzájárulások a vármegyék rendelkezésére bocsáttatván, a vármegyék az évek során át felszaporodott számadási hiányaikat s kellő fedezet hiányában évről-évre növekedő háztartási szükségleteiket néhány óv alatt saját erejükből fedezhetnék, s az állampénztár megszabadulna a vármegyék állami javadalmazásának évről-évre szükségessé vált emelésétől, póthitelek engedélyezésétől. Azt, hogy a vármegyék háztartási szükségletei az utóbbi években mennyire megnövekedtek, mutatják az 1903. ós 1904. évi vármegyei költségvetések, melyekben a vármegyék összesen 3,341.546 korona 79 fillér állami pótjavadalmazást kértek. Az eddigi vármegyei hozzájárulások felszabadítása által a vármegyéknek megadatnék a lehetőség arra is, hogy a fizetésemelések folytán tetemes megterheltetós elé néző nyugdíjalapjaikat a vármegyei pótadók emelése nélkül gyarapíthatnák, felszabadított alapjaikat pedig eredeti rendeltetésüknek megfelelően, közgazdasági és közművelődési czélokra fordíthatnák. E törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetének javítása mellett az illetmények egyöntetűségét ós a megállapított illetményösszegek állandóságát is biztosítani kívánja. Mivel azonban az 1886 : XXI. t.-cz. 47.•'•§. i) pontja a vármegyei alkalmazottak fizetésének szabályozását, felemelését és leszállítását a vármegyei közgyűlés hatáskörébe utalta, szükséges, hogy ez a, rendelkezés, mely
