Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról

502. szám. 101 és állandóan nem működik. E bizonytalanságra való tekintettel a fizetésrendezésnél a tiszteletbeli állás figyelembevételét egészen mellőzendőnek véltem. A 6. §-ban azért kell a magasabb fizetési osztályról is említést tenni, mert az 5. §. értelmében,a főszolgabiráknak a VIII. fizetési osztályból a VII. fizetési osztályba való előléptetésénél a szolgálati idő is figyelembe vétetnék. A 6. §-ban tervezett intézkedésnél fogva az a főszolgabiró, a ki pl. 10 évig valóságos főszolga­bíróként és 5 évig tiszteletbeli főszolgabiróként szolgált, a VII. fizetési osztályba nem léptethető elő, mert a tiszteletbeli minőségben eltöltött 5 évi szolgálati idő a megkivánt 15 évi minimális időtartamba nem számítható be. 7. §. Az 1886 : XXI. t.-cz. 80. §-a —• többek között — kimondja, hogy a közigaz­gatási gyakornokokat a főispán élethossziglan nevezi ki. Ezen az intézkedésen kívül a közigazgatási gyakornokokra vonatkozólag a törvényben más rendelkezés nincs. Sőt, mivel az 1886 : XXI. t.-cz. 67. §-a, mely a vármegyei tisztviselőket egyenkint felsorolja, a közigazgatási gyakornokokról említést nem tesz, a közigazgatási gyakornokok minősültsége és hivatása pedig kizárja, hogy a segéd- és kezelő­személyzet körébe tartozzanak: a közigazgatási gyakornokoknak még hivatali helyzete sincs idáig törvényileg tisztázva. Xézetem szerint az illetmények szabályozásakor megfelelő alkalom kínálkozik arra, hogy — a mint ez az állami szolgálatban álló közigazgatási gyakornokokra nézve az 1893 : IV. t.-cz. 11. §-ában kimondatott — e törvényjavaslatban kimon­dassák, hogy a közigazgatási gyakornokok vármegyei tisztviselők, a kik fizetés természetével biró segély díjban részesülnek. A segély díjak összegét tekintve, a törvényjavaslat értelmében az állami és a vármegyei közigazgatási gyakornokok között lényeges különbség tétetnék. Mig ugyanis az állami szolgálatban álló gyakornokok évi segély díjának maximuma 1000 korona, addig a vármegyei közigazgatási gyakornokok évi segélydíját 1000, 1300 és 1600 korona összegekben kérem megállapítani. Az Indokolás általános részében elmondottak után nem szükséges újból fel­sorolnom azokat az okokat, melyek ma a közigazgatási pályára lépő egyéneket valósággal visszariasztják a vármegyei szolgálattól. Ma a vármegyei közigazgatási pályára, melyet azelőtt a legelőkelőbbnek tekintettek, gyakran csak azok szánják rá magukat, a kik másutt elhelyezést nem találtak. Erről tanúskodik a rend­szeresített, de pályázók hiányában betöltetlen közigazgatási gyakornoki állások nagy száma. Pedig a közigazgatási gyakornoki állás a közigazgatási gyakorlati ismeretek elsajátításának valóságos iskolája, melynek a magasabb állásokra kellő gyakorlati képzettségű egyéneket kellene szolgáltatnia. A közigazgatásnak általános érdeke is azt követeli, hogy a vármegyék a maguk aljegyzőit és szolgabiráit ne az iskola padjaiból alig kikerült és gyakorlati ismeretekkel egyáltalán nem biró egyének közül, hanem lehetőleg a közigazgatási gyakornokok sorából válaszszák. Ezt azonban a vármegyék csak akkor tehetnék meg, ha kellő számú közigazgatási gyakornokok állanának rendelkezésükre. A vármegyék is érezték, hogy az előmenetel bizonytalansága mellett a csekély javadalmazású gyakornoki állásokat betölteni alig lehet. Ezért gyakornokaik sególydíját anyagi helyzetükhöz képest fokozatosan emelték. Az elmondottakra és arra a következményeiben fontos hivatásra való tekin­tettel, mely a közigazgatási gyakornokokra a vármegyei szolgálatban vár, kérem részükre a tervezett segélydíjak megállapítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom