Képviselőházi irományok, 1901. XXX. kötet • 434-485., LXXVI-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1901-482. A kereskedelemügyi magyar királyi minister jelentése, az országgyüléshez, a Kaba-nádudvari helyi érdekű gőzmozdonyú vasut engedélyezése tárgyában

482. szám. 395 Megjegyeztetik ide vonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági ós egyáltalában a fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvónynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyek­nél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egy­általában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz és hidlásokhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármakhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan ós akkópen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenletlen ülepedése, csúszása, illetve elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja ós mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figye­lembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. — E tekintetben azonban hatá­rozottan kiköttetik, hogy 0"8o méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a természetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad elő­állítani, a melyekben az illető falak minden oldalról kellően szóles és a terep színvonalától mérve, legalább O'so méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetve védve vannak. Az összes átereszek és hidak, támasztó- és bélésfalak, stb. mindennemű fala­zatainak előállításához kizárólag csakis román- vagy — az esetről-esetre történő megállapításhoz, illetve elrendeléshez képest — portland-cement, homok és víz megfelelő arányú vegyítésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vas-hordszerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hidtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Ütszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út fel­építményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állí­tandó elő. — Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útát­járók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 méter hosszúságban 15 centiméter, azontúl pedig 10 centiméter magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak — a mennyiben a közigazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzőkönyvek, és az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő meg­állapításokat nem tartalmaznának, — valamint az állomási fönsikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0'i5 méter vastag kőalappal ós ugyanilyen vastag kavicsborítás­sal létesítendők. Az állomások előtereinek, illetve kezelési területeinek és rakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 centiméter vastag kavicsréteggel borítandók. Az őrházi fensikok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok ós építmé­nyek által el nem foglalt részei 5 centiméter vastag kavicsborítással látandók el. 50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom