Képviselőházi irományok, 1901. XXX. kötet • 434-485., LXXVI-LXXVII. sz.
Irományszámok - 1901-480. Törvényjavaslat, kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak Olaszországgal való ideiglenes rendezéséről
362 480. szám. jából megállapodásokat létesítsen és e végből Olaszországgal tárgyalásokat kezdhessen. Az említett törvényjavaslat indokolásában részletesen kifejtettem azon okokat, melyek a fenforgó nemzetközi kereskedelmi politikai viszonyok közt a kormánynak kötelességévé tették a végleges kereskedelmi szerződés megkötéséig Olaszországgal oly ideiglenes rendezésről gondoskodni, mely lehetővé tegye, hogy az Olaszországgal 1891. évi deczember hó 6-án kötött, az 1892. évi VI. törvényczikkbe iktatott és a részünkről felmondott szerződésnek lejártával Olaszországgal a szerződéses viszonyt fentarthassuk, másfelől hazai borgazdaságunk érdekeit a szerződés zárkönyvének III. 5. pontjában foglalt borvámzáradéknak a szerződés lejártával való hatályon kivül helyezésével biztosítsuk. Habár ezen törvényjavaslat mindeddig törvényerőre nem emelkedhetett és csupán a képviselőház közgazdasági és pénzügyi bizottságai által tárgyaltatott és fogadtatott el, a kormány nem vállalhatván felelősséget azon súlyos károkért, melyek az ország közgazdasági érdekeit Olaszországgal való szerződéses viszonyunk esetleges megszakításával érnék, — a múlt évi november végével kénytelen volt az olasz királyi kormánynyal a tervbe vett ideiglenes rendezés alapelveinek megmegállapítása végett előzetes megbeszélésekbe, majd később tárgyalásokba bocsátkozni, a melyek a főbb vonásaiban következőkben vázolt megállapodásra vezettek. Az Olaszországgal 1891. évi deczember hó 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés, valamint az ahhoz tartozó pótczikk és az 1891. évi deczember hó 6-án kelt zárjegyzőkönyv — az ezen zárjegyzőkönyv III. 5. pontjában foglalt borvámzáradék kivételével, — lij kereskedelmi és hajózási szerződés megkötéséig, de legfelebb 1904. évi szeptember hó 30-áig továbbra is érvényben marad. E szerint tehát az említett borvámzáradék 1903. évi deczember hó 31-ikével megszűnik. A végből azonban, hogy a korábban kötött üzletek lebonyolítása lehetővé tétessék, az olasz származási! borok a fennálló feltételek és ellenőrzési módozatok mellett 100 kilogrammonkint 3 frt 20 krajczár vámtétellel (aranyban) fognak bezárólag 1904. évi január hó 31-éig kezeltetni az esetre, ha azok az olasz kikötőkből, szerződéskötés alapján, vagy a nélkül, 1904. évi január hó 1-eje előtt indíttattak útnak, vagy ha azoknak Olaszországból való kivitele 1904. évi január hó 1-eje előtt kötött oly szerződós alapján törtónt, a mely az illetékes olasz hatóság által igazoltatott és ha az erre vonatkozó igazolványok az illető cs. és kir. konzuli hivatal által 1904. évi január hó 20-áig láttamoztattak. A tőlünk Olaszországba azonos feltételek és körülmények mellett bevitt borok pedig 1904. évi január hó 31-ig a korábbi hektoliterenkint 5 L. 7.7 ct. kedvezményes vám alá esnek. Egyébként a borforgalomra nézve 1904. évi január hó 1-től kezdve kölcsönösen a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánás állapíttatott meg. E szerint tehát részünkről ezentúl az Olaszországból behozatalra kerülő borokra, épúgy, mint a többi államokból származó borokra nézve, a fennálló általános vámtarifa 20 aranyforintos vámja fog alkalmaztatni. Végül átmeneti intézkedésként még az a megállapodás jött létre, hogy a marsala borokból, melyek korábban évenkint 4.000 métermázsa erejéig voltak a 3 frt 20 kr. kedvezményes vám mellett behozhatok, 1904. évi január hó 31-ig részünkről a korábbi kedvezményes vám mellett, legfelebb 2.000 métermázsa bocsáttassék be, mely mennyiségbe azonban a múlt évben behozott 700 métermázsa többlet betudandó, ugy, hogy tényleg január hó folyamában legfeljebb 1.300 métermázsa marsalabor lesz a kedvezményes vám mellett behozható. Midőn ekkép a szerződés felmondásakor kitűzött azon czólunkat, hogy az annak zárjegyzőkönyvében foglalt borvámzáradék annak lejártával kiküszöböltessók,
