Képviselőházi irományok, 1901. XXX. kötet • 434-485., LXXVI-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1901-473. Törvényjavaslat, az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról

314 4? 3. szám. Viszont nem hagyhattuk figyelmen kivül azt, hogy azok az okok, a melyek az állami alkalmazottak anyagi viszonyainak megjavítására irányuló kormányi és törvényhozási intézkedések kezdeményezésére döntő súlylyal birtak, ma is fennállanak, fennállanak talán nagyobb mértékben, mint fennállottak akkor, a midőn a kérdés megoldására vonatkozó művelet megindult, mert számot kell vetnünk azzal a körülménynyel is, hogy a kérdés több mint egj éve felszinen van és hogy azok a várakozások, a melyeket az érdekeltek a megoldáshoz fűztek, ezek életviszonyaira is behatással voltak, a mely viszonyok alakulásának előbb-utóbb a tisztviselői tevékenységre, tehát az állam érdekeire nem épen kedvező visszahatása is lehet. Mindezeknek a szempontoknak a mórlegelésével a kormány arra határozta magát, hogy az illetményjavítás átmeneti rendezése iránt a törvényhozásnak javaslatot tegyen. Ennek a javaslatának megtételénél a kormányt az illetményjavításnak, habár csak ideiglenes keresztülvitele mellett szóló állami és társadalmi tekinteteken kivül, az a szándék is vezette, hogy az átmeneti rendezés lehetőleg gyorsan vitessék keresztül és hogy a törvényhozás végleges elhatározásának eléje ne vágjon, sem az illetményjavításban részesülő kategóriák száma, sem a választandó rendszer alapelvei, sem pedig a végleges illetmónyjavítás pénzügyi keretei tekintetében. Az utóbbi tekintetben ugyanis, a mint azt alább számokkal lesz szerencsém megvilágítani, a kormány, a mig egyrészt a méltányos és átmeneti rendezés mellett egyáltalán figyelembevehető igényekkel számít, addig másrészt a törvényjavaslat rendelkezései alá eső állami alkalmazottak illetményeinek megjavítására azt az évi összeget kívánja fordíttatni, a mely, bármikép döntsön is a végleges rendezés kérdésében a törvényhozás, erre a czólra minden valószínűség szerint fordítandó lesz. Az előadott okok szólnák a mellett is, hogy a kormány a javaslat szerkesztésénél a törvényhozás további intézkedését kifejezetten föntartotta ós a felhatalmazás alakját választotta. A törvényhozás a maga intézkedésében csak az átmeneti illetményjavításban részesülő kategóriáknak, a pótlékokra való igény kezdő időpontjának és a pótlókok czéljaira felhasználható maximális évi összegnek megállapítására és azokra a határozatokra szorítkoznék, a melyek minden oly törvényben megvannak, a mely állami kiadásokat állapít meg. Ezenkívül felhatalmazást kér a kormány arra, hogy a fizetésemelkedésnek az 1893. évi IV. törvónyczikkben megállapított azt a módját, a melyet fokozatos előléptetésnek nevezünk, átmenetileg felfüggeszthesse, a minek indokait az alábbiakban lesz szerencsém kifejteni; továbbá felhatalmazást kér arra a kormány, hogy egyes illetményeket, a melyek eddig nem elvi alapon, hanem esetről-esetre administrativ intézkedésekkel engedélyeztettek és a melyek nem egyszer az egyenlő elbánás elvébe ütköztek, megszüntethessen. A midőn a kormány az említett fölhatalmazást kéri, kötelességének tartja már előzetesen is részletesen ismertetni azokat az elveket, a melyek szerint a felhatalmazás elnyerése esetén eljárni kivan, kötelességének tartja másrészt azt is, hogy javasolja, hogy a kormány részére a jelentéstétel kötelezettsége tartassák fenn. A pótlókokban minden állami alkalmazott részesülne, a kire a pénzügyi bizottság által letárgyalt törvényjavaslat kiterjed, egyedüli kivételével a fizetési osztályokba nem tartozó tudományegyetemi és műegyetemi nyilvános rendes és rendkívüli tanároknak, a kiknél az illetményszabályozás a fizetésrendezósi javaslat szerint sem jelentette az illetmények jelentősebb megjavítását és a kiknél ez a megjavítás és rendezés oly sürgős szükséget nem képez, hogy ne lehetne vele várni addig, a mig az egész kérdéscomplexus iránt a törvényhozás végleg határoz. A pótlékok fizetés természetével bírnának, vagyis a nyugdijak, a temetkezési járulék, a nevelési járulékok mértékére is befolyással bírnának.