Képviselőházi irományok, 1901. XXX. kötet • 434-485., LXXVI-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1901-472. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889. évi XL. törvényczikk hatályának ujabbi meghosszabbításáról

310 472. szám. Melléklet a 472. számú irományhoz. Indokolás, „a Magyarország és HoiTát-Szlavon-IMmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889. évi XL. törvényczikk hatályának ujabbi meghosszabbításáról" szóló törvényj avaslathoz, Az 1903. év végéhez közeledik és a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889. évi XL. törvényczikknek a hatálya, a mely az 1902. évi XXV. t.-cz. határozatai szerint a folyó óv végével meghosszabbíttatott, le fog járni a nélkül, hogy ez időpontig a pénzügyi egyezmény megujitására vonatkozó tárgyalások befejezhetők lennének és a törvényhozás a megújítás iránt határozhatna. Ily körülmények között ezúttal sem tehetünk egyebet, mint, hogy az ügyet ismét ideiglenesen ós pedig akkép rendezzük, hogy a ma érvényes pénzügyi egyezménynek több izben már meghosszabbított és az év végén lejáró hatályát még egy további évre kiterjesszük. Figyelemmel azonban arra, hogy más rendelkezés hiányában Horvát-Szlavonországokkal való pénzügyi viszonyainkat immár 1898 óta folyton ideiglenesen szabályozhattuk, hogy ez országok pénzügyi viszonyai az ideiglenes szabályozás tartama alatt, főleg a fogyasztási adókra vonatkozó törvényhozás hatása folytán, mindinkább kedvezőtlenekké váltak, fölmerült annak szüksége, hogy egyúttal átmenetileg a horvát-szlavón autonóm háztartás szükségleteinek fedezése iránt is intézkedjünk. A ma érvényes pénzügyi egyezmény hatályának tartama alatt ez országok pénzügyi viszonyai akkép alakultak, hogy ennek a tartamnak első éveiben ez országok közjövedelmeinek a beligazgatási szükségletre eső része ezt a szükségletet meghaladta. Az ekkép keletkezett többletek a törvény szerint Horvát-Szlavonországokat illetvén, a későbbi években, a midőn a beligazgatási szükségletre fordítható közjövedelmek az autonóm kiadásokat többé nem fedezhették, a mindenkori hiányok czeljaira fordíttattak. Majd ezeknek a tartalékoknak felhasználása után, 1899-től kezdve állandó hiányok (1899-ben 279.828, 1900-ban 1,423.150, 1901-ben 1,909.304 K) támadtak, a melyek keletkezését a fogyasztási adók terén alkotott ujabb törvényeink hatása ez országok bevételeire fokozta és siettette. így állott elő fokozatosan az a helyzet, hogy Horvát-Szlavonországoknak 1904-re szóló autonóm költségvetésében, daczára annak, hogy a beligazgatási szükséglet előirányzása, minden terjeszkedés nélkül, a tényleges eredmények figye-