Képviselőházi irományok, 1901. XXX. kötet • 434-485., LXXVI-LXXVII. sz.
Irományszámok - 1901-471. A közgazdasági bizottság jelentése, „kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak Olaszországgal való ideiglenes rendezéséről” szóló 431. sz. törvényjavaslat tárgyában
471. szám. , 307 A szerződési tárgyalások megindításának azonban törvényeinkben gyökerező alaki nehézségei állták útját és teszik szükségessé az ezen tárgyalások megindítására vonatkozó külön törvényhozási felhatalmazást. Az 1899. évi XXX. t.-cz. 4. §-a szerint a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa új autonóm vámtarifával helyettesítendő. Evvel a rendelkezéssel akarta a törvény megteremteni annak biztosítókát, hogy egy, a jogos érdekeket jobban kielégítő és különösen a mi érdekeinket is jobban megvédő új autonóm vámtarifa mielőbb létesüljön és pedig létesüljön, mielőtt kereskedelmi viszonyainknak a külföldi államokkal való hosszabb időre szóló rendezésének nagy és nehéz feladataihoz fogunk. A két kormány az autonóm vámtarifa tervezetére nézve meg is egyezett. Ez ugy nálunk, mint Ausztriában is, a törvényhozás elé terjesztetett és mindkét államban a törvényhozás szakbizottsága által tárgyaltatott is. Hogy a törvényhozás maga evvel érdemleges tárgyalásaiban még nem foglalkozhatott, ennek oka az eléggé ismert parlamentáris helyzetekben rejlik. Szükségessé vált tehát, hogy a kormány külön felhatalmazást kérjen a törvényhozástól, az Olaszországgal kötendő ideiglenes szerződésre vonatkozó tárgyalások megindítására. Ezen felhatalmazás megadásával mivel sem gyengítjük azon biztosítékokat, melyek az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-a idézett rendelkezéseiben foglaltatnak. A törvény ezen rendelkezése változatlanul hatályban marad, és a véleges szerződési tárgyalások az autonóm vámtarifa törvényhozási elintézése, illetve annak életbeléptetése előtt, meg nem indíthatók. Az ettől eltérő, törvényhozási külön felhatalmazást kérő jelenlegi törvényjavaslat csak egy ideiglenes, egész rövid időre szóló, inkább csakis a kereskedelmi viszonyok continuitása megszakításának megakadályozását czélzó szerződésre vonatkozik. Ily viszonyok között igazán csakis a betűhöz való ragaszkodásnak a gyakorlati élet követelményei fölé való helyezése volna, ha a tárgyalások megindításának lehetőségéről gondoskodás nem történnék. Bár nem tartoznak a jelen törvényjavaslat keretébe a kötendő szerződés érdemi kérdései, mégis a bizottság, tárgyalásai során, ezekkel is és különösen az olasz szerződésnek ütköző pontját képező borvám kérdésével behatóan foglalkozott. Az összes elhangzott felszólalásokban kifejezésre jutott azon meggyőződós, hogy bármily fontos volna is az olasz kereskedelmi szerződés, ezért bortermelési érdekeinket fel nem áldozhatjuk és el is határozta a bizottság, és ez a kormány kifejezett hozzájárulásával is találkozott, hogy már jelentésében kifejezést ad annak, miszerint a törvényjavaslat elfogadásánál azon feltevésből indul ki, hogy a kötendő szerződésben a hazai bortermelés jogosult érdekei teljes mértékben meg fognak óvatni. Ezen szempontok által vezéreltetve, van szerencsénk a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben, elfogadásra ajánlani. Budapest, 1903. évi deczeinber hó 10-én. Bedő Albert s. k., JRosenberg Gyula s. le, a közgazdasági bizottság elnöke. . a közgazdasági bizottság előadója. 39*
