Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-421. A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a háznak tudomására hozott politikai veszteségek ügyében

421. szám. Szápáry terveitől tudatosan és czélzatosan távol tartotta magát, vele concrete oly terv, — s különösen a Pap Zoltánra irányuló, — nem is közöltetett. Tudomásának tartalma e Szápáry-féle tervekről nem volt több, mint igen sok másoknak többé-kevésbbé kalandos, fan­tasztikus egyéni tervezgetéseiről, melyeket, a mennyiben az obstructió törvény- és erkölcsellenes leszerelésére vonatkoztak, semmibe nem vett és komolynak nem tartott. E tárgyi és személyi momentu­mokkal szemben jelzett messzefekvo közvetett bizonyítási próbák s czélzatos, de üres híresztelések nem alkalmasak, és nem jogosítanak arra, hogy bárkiben is egy ily végtelen súlyú gyanút egy ország kormányának szeplőtlen múltú feje ellen ezen Szápáry—Pap Zoltán­féle esetben felkelthessen, megállapíthasson, vagy megerősíthessen. 3. Szórói-szóra ugyanezt kell kijelentenünk azon állítólagos s a sajtó ellen irányult vesztegetési actióra nézve is, a mely mint vád, minden tárgyi alap nélkül emeltetett a kormányelnök ellen. Itt még közvetett szálak sincsenek, melyek a ministerelnök személyes cselek­vőségéig még csak gyanúszerűleg is elvezetnének. Szükségtelennek is tartjuk azok személyiségével tüzetesebben foglalkozni, a kik állítólag közbenjártak volna az ilyen kísérleteknél. Azoknak magán­egyéni cselekvőségük a mi politikai bírálatunk határain kívül esik ós azzal a kormányelnök semmiféle conniventiába nem hozható. 4. A mi a szocziálistákkal való érintkezést illeti, ez is ép oly elszigetelt actiója gróf Szápáry Lászlónak, mint a Pap Zoltán-féle vesztegetési kísérlet. Kétségtelen az, hogy a kormányelnök a szocziálisták programmpontjaival foglalkozott, de nem mint egy megvesztegetési actió részletével, hanem mint kormányzati és törvény­hozási feladattal, a melyre nézve magát teljesen tájékozni kötelessége is volt. És ha e tájékozódást a fiumei kormányzó a nélkül, hogy ezt a ministerelnök kereste volna, — részben gyakrabbi személyes érintkezés utján maga igyekezett is nyújtani, ebből a ministerelnök ellen semmi praesumptió nem vonható, mert éppen Fiume, vagyis gróf Szápáry működésének terrénuma oly jelentékeny csomópontja az ipari és kereskedelmi, tehát ezzel összefüggő munkás-érdekeknek is, hogy az ottani viszonyok világlatában esetleg helyes, gyakorlati támpontok találhatók a szocziálisták ide vonatkozó programmpontjai megbirálására, vagy megvalósíthatására. A kormányelnök ebbeli érdeklődése azonban már a rendelkezésére állott idő rövidsége és az összetorlódott nagy kormányzati és törvényhozási nehézségek sokfélesége miatt is kétségtelenül csak nagyon theoretikus és szűk körben mozgó lehetett és volt is. Különben maguk a szocziálisták kijelentették, hogy az ő programmpontjaik felett oly alkudozásba, a mely tőlük az ő pártharczukban nem programmi, de csak taktikai változást is kívánna, teljességgel nem bocsátkoznak és a gróf Szápáry által kilátásba helyezett két forinton aluli zálogtárgyak kiváltását, mint már elvileg is tárgyaihatatlant, visszautasították, az egyesülési és gyülekezési jogra vonatkozó u. n. Perczel-fóle rendelet vissza­vonását pedig úgy követelték, mint a mi őket a kormány részéről minden ellenszolgáltatás nélkül azért illeti meg, mert ők azt ab ovo törvénytelennek tartják. Szó sem volt tehát és nem is lehet itt a kormány, vagy ministerelnök vétkes czélzatú kísérletezéséről, s a mint hogy a gróf Szápárynál lefolyt szocziálista értekezlet minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom