Képviselőházi irományok, 1901. XXVIII. kötet • 402-412. sz.

Irományszámok - 1901-412. Az igazságügyi bizottság jelentése a „magyar polgári perrendtartásról” szóló 102. számu törvényjavaslat tárgyában

318 412. szám. bíróság oly kérdéseket dönthet el, a melyeknek eldöntésére eljárása kevésbbé alkalmas, mint az alsóbb bíróságok elj A felülvizsgálat másik nagy jelentőségű módosítása, a melyet a bizottság a ministeri javaslattal szemben indítványoz, az, hogy a felülvizsgálati értékhatár négyszáz koronáról száz koronára szállíttassák le. Erre a lényeges módosításra a bizottságot azok a panaszok indították, a melyek a törvényszék végleges Ítélkezése ellen a gyakorlatban felmerültek. A száz és a négyszáz korona értékhatár közötti pereknek gazdasági viszonyaink között már oly jelentőségük van, hogy azokban a harmadfokú felebbvitelt teljesen elzárni nem lehet. Ehhez járul, hogy a per tárgyának értéke, különösen az ingatlanok valóságos értéke a perben alkalmazott általános értékeléssel pontosan meg nem határozható, azt gyakran felülmúlja. Altalános tapasztalat szerint a felek ezekben a kisebb értékű perekben ritkábban fognak élni felülvizsgálattal. A félnek az a körülmény, hogy a felülvizsgálat útja előtte nyitva van, minden esetre megnyugtatására szolgál. Hogy azonban a felülvizsgálatnak ez a kiterjesztése a felekre nézve ne járjon aránytalan költséggel ós a bíróságra nézve elviselhetetlen munkateherrel, a bizottság azt javasolja, hogy az ötszáz koronát meg nem haladó értékű perekben a felülvizsgálat tárgyalás kitűzése nélkül nyilvános előadás alapján intéztessék el, és hogy a feleket az ügy előadása után felszólalási jog se illesse. Ily kép a felülvizsgálat kiterjesztése által előálló munkatöbblet előre láthatólag nem lesz oly nagy, hogy a kir. ítélőtáblák azt a bírósági személyzet nagyobb szaporítása nélkül is el ne bírhassák. A bizottság a ministeri javaslattal szemben a perújítás körének kiterjesztését javasolja. A ministeri javaslat szerint helye van a perújításnak, ha a fél oly tanút, okiratot vagy szemletárgyat hoz fel, a melyet az alapperben nem használt és a mely részére az ügy érdemében kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Ebben a részben a ministeri javaslat eltér a mai jogtól, a mely (1881 : LIX. törvónyczikk 69. §.) megengedi a perújítást bármely bizonyíték alapján. A bizottság a perújítás korlátozását a bizonyítás módjai szempontjából nem tartja indokoltnak, különösen akkor, a midőn a javaslat szerint a szabad mórlegelés a bizonyítás minden módjára egyaránt kiterjed. A bizottság ennélfogva azt javasolja, hogy perújításnak legyen helye, ha a fél az alapperben előadott vagy elő nem adott tényre vonatkozó oly bizonyítókot hoz fel, a melyet az alapperben nem használt és a mely részére az ügy érdemében kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Csak azt tartja kizárandónak a bizottság, hogy a fél olyan új tény alapján, a melyre semmiféle bizonyíték sincs, újíthasson pert. A bizottság ezzel egyrészt annak a közóhajnak felel meg, hogy ebben a tekintetben is az anyagi igazság minél inkább érvényre jusson, másrészt az ügyvédi körökből felhangzott annak az aggálynak is elejét veszi, hogy az ügyvéd hibájára alapított perújítás (1881 : LIX. törvónyczikk 69. §. 1. pont) mellőzésével a felek ós az ügyvéd érzékeny kárt szenvedhetnének, ha a perújítás a bizonyítás módjai tekintetében is korlátoztatnék. Mivel a perújításnak a végrehajtásra halasztó hatálya nincs és határideje a javaslat szerint úgy is jóval rövidebb, mint a mai jog szerint, a perújítás körének ez a kiterjesztése, a melynek ilyen terjedelme a jogbiztonság szempontjából a mai jogban sem mutatkozott veszélyesnek, aggodalomra nem ad okot. A t. Ház által hozzánk utasított kérvényeket, nevezetesen az Országos Ügyvédgyűlés állandó választmányának 1902. október 22-ón 4463. ikt. sz. a. és az Országos Orvosszövetségnek 1902. deczember 5-én 5064. sz. a. beadott kérvényeit, valamint az ügyvédi kamaráknak, a közjegyzői kamaráknak és a kereskedelmi testüle-