Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

72 395. szám. létszámának apadása, a megmaradók fogyasztási képességének csökkenése folytán, — még jóval nagyobb mértékben az indirect adók jövedelmének csökkenésére vezet. Ez az az ok, a melynél fogva a kormány nem nézhette közönynyel az ipari munka körében beállott válságot. Már a baj keletkezésének korábbi szakában igyekezett a kormány saját kezdeményezésével buzdítólag és támogatólag hatni a vállalkozási szellem ébrentartására. Ebből a czólból jött létre a több állami beruházás költségeinek fedezéséről szóló 1900. évi XXXIY. törvényczikk. Majd 1901. őszén, a mint azt az 1902-re szóló állami költségvetés előterjesztése alkalmával jelezni szerencsém volt, további intézkedéseket kellett tennünk, a melyek vagy a már elrendelt munkák siettetésére vagy ujak elrendelésére vonatkoztak és melyek egyedüli czélja volt, hogy a közeledő téli idő alatt még fokozottabb bajt képező munkáselbocsátásoknak lehetőleg elejét vegyük. A viszonyok tartós rosszasága nemsokára kiderítette azt, hogy a megtett intézkedések nem elégségesek. Jól tudom, és ennek a nézetemnek több izben kifejezést is adtam, hogy állami intézkedésekkel egymagukban egész iparágak válságos helyzetén gyökeresen és hosszú időre segíteni nem lehet. Az állam ilyen akcziójának egyrészt határt szab az a tekintet, a melylyel az ország teherviselési képességének tartozunk, másrészt az, hogy az állami szükségletek, a kellőkép előkészített munkák száma ós értéke bizonyos határon túl nem fokozható a nélkül, hogy egy átgondolt művelet helyett, többó-kevésbbé értékes ötletekből összealkotott, rendszertelen munkasorozatba fognánk. De közgazdasági szempontokból is egyenesen veszedelmes lenne az iparágak egész sorozatát kizárólag arra utalni és őket abban a hitben ringatni, hogy az ipari termékek természetes értékesítési viszonyaiban beálló fennakadás esetére mindig az államnak valamely közbejövetelére számot tarthatnak, tekintet nélkül arra, vájjon az államnak van-e az adott időben beruházásokra szüksége. Ámde a viszonyok általános jellegére, számos ipari munkás és alkalmazott sorsára, a pangással kapcsolatos társadalmi bajokra és az ezekből az államra visszaható következményekre való tekintetből nem lehetett elzárkózni az elől, hogy a munkára való alkalom fokozása által átmenetileg legalább oly tűrhető állapotot teremtünk, a melynek tartama alatt vagy a kedvezőbb ipari conjuncturákat bevárni, vagy válságos átmenet nélkül a termelést a való szükség mértékéhez alkalmazni lehet. A kormány számot vetett mindazokkal az állami beruházásokkal, a melyekre nézve az. hogy ezek a beruházások szükségesek, a kormány meggyőződése szerint nem kétséges és melyekre nézve legfölebb az képezheti kérdés tárgyát, vájjon a tervezett létesítésekkel várjunk-e, avagy tekintettel arra, hogy az ipari pangás ellensúlyozásáról, a munkára való alkalom szaporításáról van szó, most már fogjunk-e azokhoz? Ilyen megfontolás alapján jött az állam vasúti ós a szoros értelemben vett állami beruházásoknak az a sorozata létre, a melyeknek foganatosítására a felhatalmazást a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslatban kérjük. A tervezett munkálatok általános jellemzésére meg kell még említenem azt, hogy a javaslatba elsősorban oly beruházásokat igyekeztünk felvenni, a melyek nemcsak az ipari pangás által leginkább sújtott iparágaknak keresetet adnak, hanem a melyek általában közgazdasági haszonnal is járnak és így talán részben képesek ellensúlyozni azokat a terheket, a melyeket az állam a tervezett létesítésekkel magára vesz. Van ugyan a javaslatban nem egy oly létesítmény, a melyre ez az ismérv nem áll, de ezeknek a javaslatba való felvételénél azt az elvet követtük, hogy ilyeneket csakis akkor veszünk a foganatosítandó beruházások sorába, ha egyrészt azok halaszthatatlan volta iránt meggyőződtünk ós ha más-