Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-394. Törvényjavaslat, a dunai halászat védelme és kihasználása tárgyában Rumániával 1903. évi január 31-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről

394. szám. 63 A dunai halászat nagy fontossága s az a bizonytalan állapot, a melybe az egységes kezelés hiánya ezt a termelési ágat sodorta, már régóta követeli a szükséges intézkedéseket. A halászatról szóló 1888. évi XIX. t.-cz. 71. §-a azt az intézkedést tartalmazza, hogy az országos határt képező folyókon a halászatnak egyöntetű elvek alapján leendő gyakorlása érdekében a szomszédos államokkal egyezség kisérlendő meg. Halászati törvényünk életbeléptetése után részünkről meg is történt a kezdeményező lépés, hogy az érdekelt parti államokkal a dunai halászat üzemét illető egységes rendelkezések czéljából egyezmény köttessék. Rumániának akkor még halászati törvénye nem lóvén, erre 1896-ig kellett várnunk. Miután a rumán halászati törvény életbeléptetésével eltűntek azok az akadályok, a melyek a két ország között a halászatra vonatkozó egyezmény megkötését gátolták, a tárgyalás fonala újból fölvétetett s a halászati törvények főelveinek figyelembe vételével kidolgozott egyezmény-tervezet elkészült. Rumánia kormánya kijelentette, hogy valamennyi halfaj között, a melyek a Dunát népesítik, a tokfélék (acipenseroidák) a legkeresettebbek, ennélfogva a legnagyobb védelmet is kivánják, mert nagy piaczi áruk azt bizonyítja, hogy mindig jobban pusztulnak s teljesen el is tűnnének, ha a régi rendszerű üzem továbbra is megengedtetnék; az egyezménynek tehát főleg a Dunára kellene irányulnia s a tokfajokhoz számított halfajokra, a nélkül, hogy figyelmen kivül hagyatnának a többi fajok, mint a ponty, a süllő, a czompó stb., a melyekre szintén ki kellene a védő rendelkezéseket terjeszteni. A rumán kormány javaslata egyes részleteiben eltérő volt ugyan a magyar kormány javaslatától, mindazáltal a további tárgyalások alapjául elfogadhatónak látszott s a magyar kormány ellenjavaslatait, a melyek szerint az egyezmény kifejezetten csak a Dunának magyarországi és rumániai szakaszára vonatkozó hatálylyal köttetnék meg, — azzal a kívánsággal juttatta el a rumán kir. kormányhoz, hogy abban az esetben, ha ezeket a javaslatokat teljesen magáévá nem tehetné, úgy azoknak szóbeli tárgyalásához járuljon hozzá. A rumán kir. kormány a szóbeli tárgyalásokat szintén czólhoz vezetőbbnek találván, a múlt év nyarán megbízottakat küldött Budapestre, a kik a magyar megbízottakkal az egyezmény szövegét megállapították. A megbízottak előzetes megállapodásait s az egyezmény szövegét mind a két kormány elfogadhatónak találta és így az egyezménynek a törvényhozás jóváhagyásának fentartásával leendő aláírására a tárgyalásban részt vett megbízottak királyi felhatalmazást nyertek. Az egyezmény aláírása folyó évi január hó 31-ón Budapesten történt. Az egyezmény I. czikkéhez. Az I. czikk az egyezmény joghatályát a tulajdonképeni Duna medrén kivül az ezzel összefüggő és ennek természetes kiegészítő részét képező mellékágakra is kiterjeszti. Felette szükségessé teszi ezt az a körülmény, hogy biológiai okok miatt ezek a mellékágak, különösen azok, a melyek áradások alkalmával jutnak a főfolyóval állandó kapcsolatba, a haltenyészetre nagyobb jelentőségűek, mint maga a főmeder, ennélfogva a halak a mellékágakban is csak úgy vódelmezendők, mint magában a főmederben. Az egyezmény II. czikkéhez. A Dl. czikk megfelel a halászatról szóló 1888 : XIX. törvény czikk 23. §-a b) pontjában foglalt tilalomnak s csak annyiban tér el attól, hogy a hálószem-méretekre vonatkozó minimális hosszakat nem csupán a fonalból készült hálókra és