Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-399. Törvényjavaslat, a kereskedelmi üzlet átruházásáról

186 399. szám. azok a körülmények, a melyeket a társaságnak bármelyik képviseleti joggal bíró tagja — itt az előbbi üzlettulajdonos, — az átvételkor ismert, a társaság által ismerteknek tekintendők, akár ismerték azokat a társaságnak többi tagjai is, akár nem. A 4. §. azonban túlmegy az 1. §. szabályán annyiban, hogy az előbbi üzlettulajdonoshoz csatlakozó társasági tag, vagy tagok jóhiszeműségét abban az esetben sem veszi figyelembe, ha az előbbi üzlet-tulajdonos az újonnan alakult társaságba oly tagként lépett be, a ki a társaság képviseletére jogosítva nincs, s erre az esetre is, tehát általános szabályként, kimondja, hogy a társaság az addigi üzletből eredő összes kötelezettségekért felelős. A törvényjavaslatnak ez az álláspontja egyrészt a K. T. 89. és 140. §-ainak analógiája, másrészt gyakorlati szempontok által van indokolva. A K. T. idézett szakaszai szerint, a ki valamely fennálló közkereseti vagy betéti társaságba mint tag, illetőleg kültag belép, a társaságnak addig keletkezett kötelezettségeiért feltótlenül felelős. Közel fekszik ezt a szabályt arra az esetre is megfelelően kiterjeszteni, ha újonnan alakul egy közkereseti vagy betéti társaság az által, hogy valaki egy egyéni kereskedőnek már fennálló üzletébe áll be társként. A 89. és 140. §-ok eseteiben a jogi helyzet alakilag ugyan eltér annyiban, hogy a közkereseti vagy betéti társaság az új tag belépése ellenére is azonosnak vétetik az addig fennállott társasággal, holott itt az egyéni kereskedő helyébe egy társaság lép. A dolog lényegót tekintve azonban, itt is azt kell mondani, hogy az üzlet azonossága nem változott az által, hogy az üzlettulajdonos egy társat vett maga mellé, a kivel együtt az addigi üzletet tovább folytatja. Az üzletnek társasüzletté változtatása alakilag üzletátruházásnak jelentkezik ugyan, de valóságos elidegenítést még sem involvál, mert az üzlet anyagilag, legalább részben, továbbra is azé marad, a kié volt. Ez indokolja, hogy a 4. §. a társaságot az üzlet tartozásaiért feltétlenül felelőssé teszi. A belépő társra e felelősség túlszigorunak nem tekinthető, mert azon bizalmi viszonynál fogva, a mely üzlettársak között a dolog természete szerint fenforog, fel kell tenni, hogy módjában volt az üzletet terhelő tartozásokról eleve meggyőződni. Az ő helyzete e részben mindenesetre nem rosszabb, mint azé, a ki valamely fennálló közkereseti vagy betéti társaságba lép be. Másrészt gyakorlati szempontból a feltétlen felelősség megállapítására annál nagyobb szükség van, mert a legtöbb visszaélés éppen az által követtetik el, hogy az üzlettulajdonos az általa folytatott és továbbra is birtokában maradt üzletre nézve más valakivel — sokszor csak színleg — társaságba lép. Ugyanazért mulhatlanul gondoskodni kell, hogy ez ne szolgálhasson alapul arra, hogy magát az üzlettulajdonos korábbi üzleti kötelezettségei alól kivonja. Lehetővé kell tenni, hogy ezek a kötelezettségek őt a társasági köteléken belül is, tehát mint társasági kötelezettségek terheljék, és minthogy a társasági viszony természeténél fogva arra nézve, hogy mi tekintendő társasági kötelezettségnek, a társaság egyes tagjaival szemben különbség nem foroghat fenn, az ezekért a kötelezettségekért való felelősséget á másik társra is át kell hárítani, tekintet nélkül arra, vájjon ez utóbbi a kötelezettségeket ismerte — vagy ismei\hette-e. A §. általában a társaság felelősségéről szól, s érintetlenül kívánja hagyni azt a kérdést, hogy az^ egyes . társ — a társasági alakzatok különbözőségére való tekintettel — minő mértékben fog felelni az illető kötelezettségért. Ez a kérdés a kereskedelmi törvény ide vágó szabályai szerint lesz megoldandó. Így a közkereseti társaságnál mindenik tag, úgyszintén a betéti társaságnál a beltag egész vagyonával egyetemlegesen lesz felelős (K. T. 88. §. és 125.'§.); míg a betéti társaság kültagja csak vagyon betételével (K. T. 139. §.).