Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-398. Törvényjavaslat, az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-czikk módositásáról és kiegészítéséről

398. szám. 171 megengedne tétlenekké teszik, és a biró is, a ki ily követeléseket megitélni lenne kénytelen, ellentétbe jutna az új törvény által érvényre emelt szigorúbb erkölcsi felfogással. Annál kevósbbé volna ez igazolható, mert az ily szerződések érvényesítése, átruházása és biztosítása az új törvényben megállapított jogrendbe ütköző önálló cselekmény, mely a törvényellenesség ós a büntethetőség feltóteleit tulajdonképpen már az új törvény hatálya alatt valósítja meg. Ehhez járul, hogy az új törvényben tiltott szerződések nagyrészt már a régi törvény szerint is tiltva voltak ós az új törvény rendelkezései részben csak declarativ hatályúak, a mennyiben a régi törvény értelmét csak magyarázzák, az érintett elveknek kiterjesztése tehát jó részben oly egyéneket sújt, a kik már a szerződés megkötésével, s illetőleg az abból eredő követelés megszerzésével is tiltott cselekményt követtek el. Szükséges tehát, hogy e részben az átmeneti szabályok megfelelően intézkedjenek. Az erre vonatkozó szabályok egyrészt büntetőjogi, másrészt magánjogi természetűek. A 12. §. harmadik bekezdése, mely az idevágó büntetőjogi szabályokat tartalmazza, különbséget tesz azok közt, a kik a szerződést maguk kötötték, és azok közt, a kik a szerződésből eredő követelést mástól szerezték. A közvetlenül szerződő féllel szemben a javaslat az 1—3. ós 5. §-okat oly értelemben mondja alkalmazandóknak, hogy a büntetendő cselekményt a szerződésnek a törvény hatálybalépte után való érvényesítése, másra átruházása vagy az ily szerződésre vonatkozó biztosítók szerzése képezi. A szerződéskötés tényének a régi törvény szerinti büntetlenségét ez a rendelkezés meg nem szünteti. A büntetlenségnek az 5. §-ban megállapított feltételei az itt szóban forgó esetre is kiterjednek. A mi azt a személyt illeti, a ki a követelést mástól szerezte, az erre vonatkozó átmeneti intézkedés a javaslat 4. §-ának keretében mozog, az ott kimondott elvi álláspont az itt szóban forgó joghelyzethez alkalmazva. Ehhez képest a büntethetőségének feltétele, akár az új törvénynek hatalybalépte előtt, akár annak hatálybalépte után szerzi meg a követelést a harmadik, hogy a megszerzéskor ismerje a követelés eredetének az 1. vagy 2. §-ban említett körülményeit és hogy ezt a követelést az új törvény hatalybalépte után vagy érvényesítse, vagy másra átruházza, vagy reá biztosítékot szerezzen. E részben figyelemmel van a javaslat arra, hogy a harmadik személy büntethetőségének feltételei akkor sem lehetnek mások, ha a követelést az iij törvény hatálybalépte előtt szerzi meg, mint akkor, midőn már az új törvény hatálya alatt keletkezett követelést szerez meg. Igaz ugyan, hogy a harmadik személy el fog esni oly követelésének órvényesíthetésétől is, a mely a megszerzés időpontjában még büntető tilalomba nem ütközött, ez azonban nem szolgálhat alapul arra, hogy azokra, a kik az új törvény hatálybalépte előtt szerzik meg az ily követeléseket, az új törvény büntető szabályai ki ne terjesztessenek; mert ezt azok, a kik ily szerződéseket az ríj törvény hatálybaléptéig kötöttek, az új törvény hatálybaléptóig terjedő idő alatt a harmadik bekezdés első tételében foglalt tilalom kijátszására használhatnák fel, a mennyiben ha az érintett időpontig követeléseiket harmadik személyre ruháznák át, ezek azokat az új törvény hatálybalépte után is akadálytalanul érvényesíthetnék, a mit megengedni nem lehet. Egyébként azok a körülmények, a melyek miatt a szerződés az új törvény szerint büntető tilalomba fog ütközni, mind oly természetűek, hogy azokat a közfelfogás szerint eddig sem lehetett az erkölcs és a tisztesség fogalmaival összeegyeztetni; senki sem panaszkodhatik tehát a miatt, hogy a törvény ennek a közfelfogásnak szigorúbb érvényt szerez. — Különben is az a sérelem, mely a harmadik személyeket az érintett szabály következtében érheti, inkább csak 22*