Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-387. Törvényjavaslat, a kőrös-belovári és belovár-verőczei helyi érdekü vasutak engedélyokiratainak egyesítése trágyában

387. szám. 11 végett a kereskedelemügyi m. kir. ministerhez felterj esztendők s a minister által azokban netán kivánt módosítások feltétlenül foganatosítandók. Az alapszabályokban mindenkor felveendő, hogy az évenkénti tiszta jövedelemnek egy megbatározott minimális százaléka a beruházási tartalékalap növelésére fordíttassák. 20. §. A jelen engedély tartama a fenti 2. §-ban idézett ideiglenes vasutengedélyezési szabály 9. §. a) pontja alatt kimondott oltalommal és az 1880. évi XXXI. törvényczikk 2. §-a, illetve az 1888. évi IV. törvényczikk 2. §-ának b) ós c) pontjai szerint az állam részére biztosított megváltási jog épségben tartásával 1987. évi julius hó 31-én jár le. Ezen idő leteltével az egyesített vasutvonalak és azok összes tartozékai ingyen és tehermentesen mennek át a magyar állam tulajdonába és szabad haszonélvezetébe, illetve engedélyes részvénytársaság vagy jogutódjai azokat teljes jókarban, ingyen és tehermentesen tartoznak az államnak átadni. Az egyesített vasutvonalak engedélyének és üzletének átruházása, valamint az egyesített vasutvonalak és tartozókaiknak függő kölcsönökkel való jelzálogi megterheltetése tekintetében az 1888. évi IV. törvényczikk 2. §-ának a) pontja, illetőleg az ezen törvény 10. §-ában foglalt határozatok irányadók. Az 1880. évi XXXI. törvényczikk 2. §-ában és az 1888. évi IV. törvényczikk 2. §-ának b) és c) pontjaiban előirt megváltás esetében a megváltásmódozatai tekintetében általában az idézett törvényczikkek határozatai irányadók. Az állami megváltási jog az 1880. évi XXXI. törvényczikk 2. §-ának második bekezdése értelmében a tényleges tőke visszafizetése mellett (6. §.) a jelen engedélyokirat hatálya alá eső összes vonalakra 1907. évi julius hó 31-ig gyakorolható. Ezen időponton túl az idézett szakaszban körülirt 7 évi tiszta jövedelem képezendi a megváltás alapját. Az 1888. évi IV. törvényczikk 2. §-ának c) pontjában körülirt megváltási jog gyakorlásának kezdőpontjául pedig 1927. évi julius hó 31-e állapíttatik meg. Úgy a háramlás, mint a megváltás esetén átveszi a magyar állam saját tulajdonába, birtokába és haszonélvezetébe a vasutvonalak területét és földjét, a föld- és műmunkálatokat, a fel- és alépítményeket minden hozzátartozókkal, u. m. forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodóhelyekkel, a vasutvonalak üzletéhez tartozó épületekkel, vágányokkal és szárnyvonalakkal, az indulási és érkezési helyekén levő őr- ós felvigyázó házakkal, távírda-, távbeszélő- és villamosjelző-berendezósekkel, minden felszereivónyekkel, ingó és ingatlanokkal egyetemben, ellenben az engedélyes részvénytársaság vagy jogutódai megtartják az általuk folytatott üzlet alatt jövedelmi fölöslegeikből alkotott netáni külön tartalékalapot és a künlevő cselekvő követeléseket, valamint azon építkezéseket, a melyek megszerzésére vagy előállítására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztattak fel, hogy azok az egyesített vonalaknak semmi tartozékát képezni nem fogják. A magyar államnak jogában álland továbbá az 1880. évi XXXI. törvényczikk 2. §-ának, illetőleg az 1888. évi IV. törvényczikk 2. §-nak alkalmazása mellett Pitomaca állomástól Belováron át a szentiván-zsabnói állomáson túl a 8'7 klmt.-nél létesítendő kiágazási pontig terjedő és a tervezett barcs—belovár—gradeczi vasútvonallal ugyanazon irányt követő vonalrészt, külön és a vasutvonalak többi részétől függetlenül megváltani, mely külön megváltás esetén, a mennyiben a megváltási ár megállapításának alapját az idézett törvényczikkek értelmében a tényleges építési tőke fogja képezni, a szóban levő vonalrészre nézve tényleges tőke gyanánt 2*