Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-397. A magyar királyi pénzügyminister jelentése, a gyertyánligeti vasgyártelep eladása tárgyában
144 397. szám. IfcOT. szám. A magyar királyi pénzügyminister jelentése, a gyertyánligeti vasgyártelep eladása tárgyában. A gyertyánligeti (kabolapoljánai) vasgyár még a XVIII. században alapíttatott és hivatva volt a mármarosi sóbányászat és erdészet érdekeit szolgálni, illetőleg ezen két ágazatnak vasszükségletét fedezni. Már a fejérpataki kincstári olvasztóműnek 1883-ban bekövetkezett felhagyása létalapjában támadta meg a gyertyánligeti vasgyárat s az a körülmény, hogy az ezen vasgyár által eddigelé egészben uralt természetes fogyasztási területet a vasúti hálózat fokozatos terjedéséhez képest a nálánál kedvezőbb viszonyok között működő gyárakkal megosztani kényszerült, — a gyertyánligeti vasgyárat még nagyobb válságba sodorta; mert habár különösen az utolsó 20 év alatt több irányban ismételten is tétetett kisérlet arra, hogy ezen gyár versenyképessége lehetőleg fokoztassék, avagy legalább az üzemi költségek oly mérvben leszállíttassanak, hogy ezen gyár fentartásából az állam háztartására nagyobb veszteség ne háramoljék: ezek a kísérletek mind meddők maradtak, a mennyiben azok egyrészt a csak messziről beszerezhető nyersvasnak nagy költségein, másrészt magának a gyárnak kedvezőtlen földrajzi fekvésén hajótörést szenvedtek. Csak természetes ily körülmények között, hogy hivatali elődeimben már a múlt század 90-es éveiben az az elhatározás érlelődött meg, hogy a kedvezőbb viszonyok között lévő magán gyárakkal sikerrel versenyezni képtelennek bizonyult ezt a vasgyárat a magán vállalkozásnak engedjék át s azért azt több éven keresztül az eladandó állami javak közé fel is vették, azonban vevő nem akadván, eredménytelenül, — úgy, hogy ezen vasgyár továbbra is állami kezelésben maradt, még pedig úgyszólván állandóan kedvezőtlen pénzügyi eredménynyel. — E kedvezőtlen pénzügyi eredmény évről-évre fokozódott, úgy, hogy ezen gyárnak üzeme az utolsó 10 évi eredmények szerint átlag évi hatvanezer (60.000) korona veszteséggel záródott, mely összegben azonban sem azok a pénzbeli hozzájárulások, melyeket az állam a munkások társpénztárába alapszabályszerüleg befizet, sem a leltári leírások benn nem foglaltatnak. így állottak a dolgok, a midőn Bratmann Manó bécsi díszműöntvényárúgyáros már az 1903. évi állami költségvetési előirányzat beterjesztése után a gyertyánligeti gyártelepnek és tartozékainak örök áron való megvételére határozott ajánlatot tett.
