Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről
395. szám. 119 képvisel. Az évi hozamterület mintegy 260 k. holddal, a holdankónti faérték 740 K-val és így az évi fahozam értéke egészben 192.400 K-val számítható. A fahozamok kiszállítása ez idő szerint tengelyen történik, annak költséges volta mellett azonban a tűzifának egy része legújabb időkig nem volt értékesíthető s ugyanazon okoknál fogva az alárendeltebb minőségű, haszonfa is a vágásban értókesíttetlenül visszamaradt, pedig az erdőségek különben a közlekedési fővonalakhoz elég közel feküsznek, hogy tehát az erdők belterjesebb kihasználása lehetővé váljék, a kiszállításnak folytonosnak és a jelenlegi tengelyen való szállítás aránytalanul nagy költségeitől mentesnek kellene lenni. Tömeges és olcsóbb szállítási mód szükséges, ennélfogva nemcsak hogy a gyengébb minőségű és távolabbi, jelenleg értéktelen anyag kihozható, de hogy a tetemes gyérítési fatömeg is kihasználható legyen. Ez okból szándékoltatik a kérdéses vasút kiépítése. Itt is tehát nem egyedül jövedelmezőségi, hanem erdőgazdasági tekintetek is számbayehetők. j) Gazdasági szakoktatási intézményeknél szükséges új építkezésekre, yalamint ingatlanok vásárlására 760.000 K. A gazdasági szakoktatási intézményeknél ingatlanok megszerzése és a kolozsvári m. kir. gazdasági tanintézet majorjának újjáépítése vált szükségessé. Az ingatlanok megszerzése az államkincstár érdekében csakis előzetes alkutárgyalások alapján lehetséges s így a részletekre való kiterjeszkedes, vagyis a megszerzendő ingatlanok tételenkinti felsorolása mellőztetik. Egyes szakoktatási intézmények még jelenleg is egészben vagy részben bár hosszabb időre szóló bérleti szerződéssel biztosított birtokokon vannak elhelyezve. Ez az elhelyezési mód az említett intézmények érdekeit teljesen nem elégítheti ki, mert azok gazdaságának a legnagyobb belterjesség és a legmagasabb fokú befektetésekkel kell kezeltetniük, minek következtében a birtokok értéke évről évre emelkedik és a bérletek lejártával a tulajdonosok oly követeléseket támaszthatnak, melyek igen könnyen az intézménynek további fentartását veszélyeztetik. Ennélfogva az előirányzott 760.000 K-ból 460.000 K erejéig egyes, az időszerint haszonbérben bírt birtoktesteknek, örökáron a kincstár javára történő megszerzése terveztetik, feltéve mindig, hogy az érdekelt tulajdonosok túlzott követelésekkel nem fognak előállani. Kolozsmonostor község, hol a gazdasági tanintézet több mint 30 év óta fennáll, Kolozsvár városába bekebeleztetett, ennek folytán ezen városrészre a közegészségügyi határozmányok kiterjesztetvén, a gazdasági majornak kitelepítése kimondatott és meg is kezdetett. A kolozsvári gazdasági tanintézet az erdélyi részekben egyedül fennálló középfokú szaktanítási intézmény, melynek kellő színvonalban leendő fentartását, épp ezen helyzete és a hallgatóság számának emelkedése eléggé indokol. A gazdasági udvar ezen intézménynél részben még a belsőségben, részben pedig az új majorban van elhelyezve. Az új gazdasági udvar további kiépítése és berendezése immár úgy az okszerű gazdaságvitel, mint a szakképzés követelményei szempontjából is elodázhatlan feladat, viszont az új major berendezése után a felhagyott eddigi gazdasági udvarral megnagyobbodott tanintézeti belsőség is rendezést követel. Ezen kettős czélra egy összegben 300.000 K irányoztatik elő. Az építkezés két év alatt foganatosíttatnék, tekintettel az azzal járó igen terjedelmes munkálatokra, és pedig 1903. évben 160.000 K igénybevétele mellett a lóistálló, gépszín, kerekes- és kovácsműhely, egy cselódház, az intézői iroda, tejgazdasági helyiség és a tanári lakások fele készíttetnék el, 1904. évben pedig
