Képviselőházi irományok, 1901. XXVI. kötet • 334-386. sz.

Irományszámok - 1901-369. Törvényjavaslat, a készfizetések fölvétele tárgyában

369. szám. 205 külön elhatározását fogja a készfizetések törvényes elrendelése ügyében kieszközölni. Az Osztrák-magyar banknak ugyanakkor módosított alapszabályai 111. czikkében pedig a törvényhozás a jegyszabadalom adományozásának egyik föltételekép kikötötte, hogy a bankalapszabályok 83. czikke, a mely a jegyeknek vert pénzzel való beváltását, vagyis a készfizetést elrendeli és a melynek határozatai ez idő szerint föl vannak függesztve, a kényszerforgalom megszüntetése után bármikor hatályba helyezhető. A nyert törvényes fölhatalmazás alapján 1901. évi augusztus 10-én a cs. kir. pénzügyminister és a cs. és k. közös pénzügyminister úrral egyetértőleg kiadott rendeletemmel az államjegyekből álló közös függő adósság teljes beváltását 1901. évi szeptember hó 1-óvel kezdődő érvénynyel elrendeltem. Az az időtartam, a mely alatt az akkor még közforgalomban levő öt-forintos és ötven-forintos államjegyek : a magánforgalomban minden fizetésnél még el voltak fogadandók, és a mely az 1899. évi XXXI. törvényczikk alapján kötött egyezmény szerint másfél évvel volt megállapítva, a folyó év február hava végén lejárt. Bekövetkezett tehát az az időpont, a midőn a törvényhozásnak a készfizetések ügyében előterjesztést kell tennünk és a melytől fogva a törvényhozás a jegybankot minden pillanatban a bankalapszabályok 83. czikkében foglalt beváltási kötelezettség teljesítésére az ebben a czikkben megállapított jogkövetkezmény, a jegy szabadalom elvesztésének terhe alatt utasíthatja. Az államjegyek kényszerforgalma lejárt, azok, egy csekély töredéktől eltekintve, be vannak váltva és a koronaérték rendszerébe tartozó más fizetési eszközökkel helyettesítve a forgalomban. A hitelpénzforgalmat már csak bankjegyek és a váltópénz alkotják. A készfizetési kötelezettség tartalma tehát a bank jegyeinek magyar vagy ausztriai veretű törvényes érczpénzzel való beváltásából ós a váltópénznek az 1892. évi XVII. törvényczikk 19. §-ának határozataihoz képest értókpénzre való köteles átváltásából áll. A váltópénztári szolgálat a bankkal az alapszabályok 55. czikke alapján létesített megállapodások szerint a bankra van bizva. Mindezekből az következik, hogy a készfizetések fölvételének a kérdése első sorban abból a szempontból Ítélendő meg, vájjon a jegybank az ő alapszabályaiban megállapított, de ez idő szerint felfüggesztett kötelességének teljesítésére képes-e? Az Osztrák-magyar bank órczkószlete úgy a két államnak a valutatörvónyek végrehajtása folyamán teljesített arany lefizetései, mint az 1892. óta több ízben igen tetemes összegekre tehető aranybeözönlés folytán igen tekintélyes magasságra emelkedett. (L. az I. és II. sz. mellékletet.) 1903. február végén az egész jegyforgalom 97°/

0-a érczczel volt fedezve. Ha a jegy forgalomhoz még a banknak azonnal lejáró tartozásait is hozzáadjuk, az érezfedezet még mindig 87°/

0-ot tesz. Tisztán az aranyat véve számításba azt látjuk, hogy a jegyforgalom 77°/

0-a van aranynyal, ide számítva a bank birtokában levő és 60,000.000 K erejéig az érczkészletbe beszámítható devisákat is, fedezve. A jegyfödözetnek ezek a kedvező arányai nem kivételesek. Már több év óta hasonló kedvező arányokat tapasztalunk és pedig az évnek ama szakaiban is, a midőn a jegyforgalom az átlagosnál magasabb. így 1900. évi deczember 31-ikén a jegyforgalom 61"5°/

0-a, 1901. végén annak 70'4%-a, 1902. végén 67"6 9°/

0-a volt aranynyal födözve. Az érczkészlet aránya és ebben nyfedezet aránya a jegyforgalomhoz tehát igen kedvező ós az európai készfizető jegybankoknál tapasztalható fedezeti arányokkal az összehasonlítást teljesen kiállja. Az érczkészlet összetétele, az abban meglevő ezüstcourans, figyelembe véve azt is, hogy a banknál meglevő ezüst értékpénzt az egyidejűleg tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat szerint ötkoronasok veretése utján ismét tovább apasztani szándékozunk, aggályra nem ad okot.