Képviselőházi irományok, 1901. XXV. kötet • 318-333. sz.
Irományszámok - 1901-318. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál illetményeinek ujabb szabályozásáról
14 318. szám. tanárok tandíjjövedelemmel már szintén nem bírnak, — a bécsi tudományegyetemi nyilvános rendes tanárok legnagyobb szabályszerű illetménye 12.000 K. A vidéki egyetemek nyilvános rendes tanáraié pedig 9.600 K. A nyilvános rendkivüli tanárok legmagasabb illetménye Ausztriában 5.600 K. Tehát jóval kevesebb mindkét esetben a magyar tanárok végső fokú illetményeinél. A párisi egyetem nyilv. rendes tanárainak fizetése évi 12.000 és 15.000 frank, a franczia vidéki egyetemek rendes tanáraié pedig évi 6.000 franktól évi 11.000 frankig emelkedik. A tanárok sem tandíjakban, sem szigorlati díjakban nem részesülnek. Minthogy a mi tanáraink legnagyobb részének szigorlati jövedelmeik is vannak, melyek a legtöbb esetben jóval fölülmúlják az évi 1.000 frankot, látható, hogy egyetemeink tanárainak illetményei a párisi egyetem tanárainak illetményei mögött sem maradnak vissza. Németországban a berlini egyetem rendes tanárainak legmagasabb illetménye (fizetés, korpótlék és lakpénz) 24 évi szolgálat után 8.100 márka, a rendkívüli tanároké 5.700 márka. A porosz vidéki egyetemeken a rendes tanár illetménye 20 év alatt 6.480 márkára, a rendkívüli tanáré pedig ugyanannyi idő alatt 4.480 márkára emelkedhetik. A leczkepénzek Berlinben csak évi 4.500, a vidéki egyetemeken pedig csak évi 3.000 márkáig képezik — természetesen ha egyáltalában ezt az összeget elérik — a tanárok osztatlan tulajdonát. Az azonfelüli rész fele az államkincstárt illeti meg. Minthogy azonban az Akademische Eevue 1897. évi 28. számában közölt kimutatás szerint a tanárok leczkepénz-jövedelmének és illetményeinek legutóbbi rendezése idejében a porosz vidéki egyetemeken a tanárok 71'5°/ 0-ának leczkepénz-jövedelme az évi 3.000 márkát meg nem haladta, ós csak 6-nak volt 10.000 márkánál nagyobb leczkepénze; minthogy továbbá a berlini egyetemen is a tanárok 22*4°/o-ának évi 1.000 márkán alul volt a leczkepénze: ennélfogva az összehasonlítás általában véve ebben az esetben sem alakixl a magyar egyetemi tanárok hátrányára. Az előadottak tehát kétségtelenül indokolttá teszik, hogy az egyetemi tanárok a jövőben tan díj jövedelemben ne részesíttessenek. De a tanügyi adminisztráczió szempontjából is felette kívánatos, hogy az a fonák helyzet, mely szerint Magyarország 3 egyetemén a tanári javadalmazást illetőleg háromféle rendszer legyen érvényben, megszűnjék. Minthogy pedig a kolozsvári tudományegyetemen az 1872. évi XIX. törvényczikkel életbeléptetett leczkepénzrendszer csakis törvényes intézkedéssel változtatható meg, ez' a körülmény szintén elodázhatlanná tette az egyetemi tanárok illetményeinek a jelen törvényjavaslat keretében való rendezését. A budapesti állatorvosi főiskola rendes tanárai eddig a tartott előadási órák arányában szintén részesültek tandíjjövedelemben, melynek megszüntetését ugyanazok az okok teszik indokolttá, mint az egyetemi rendes tanároknál. A 8. §. második bekezdése kimondja, hogy a tandíjakból befolyó összes jövedelem, a rendszeresített illetmények nélkül alkalmazott tanító személyzetet (czimzetes rendes és rendkivüli tanárok, magán tanárok, magán tanítók és előadók) megillető részén felül, az államkincstárt illeti meg. Ez intézkedés természetes folyománya annak, hogy az egyetemi és az állatorvosi főiskolai tanárok összes illetménye az államkincstárt terheli és őket ezentúl tandíj-részesedés nem fogja megilletni. Minthogy a rendszeresített tanári illetményekkel nem biró tanító személyzet egyedüli javadalmazását az előadásaik után befolyt tanpénzek, illetőleg leczkepónz képezi, őket e járandóságuktól, megfosztani annál kevésbbé lehet, mert az ő működésük a mellett, hogy a tudomány és tanítás érdekében áll, még végeredményben
