Képviselőházi irományok, 1901. XXV. kötet • 318-333. sz.

Irományszámok - 1901-318. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál illetményeinek ujabb szabályozásáról

318. szám. 67 számítom, a mely arányszám alacsonynak mondható, a személyi járandóság apadása ez alatt a másfél évi időszak alatt 1,447.000 koronára rúg. A két összeg közötti különbség oly csekély, hogj aggályra okot egyáltalán nem ad. Vannak egyes ágazatok, főleg a kezelési szakban, a hol a magasabb osztályba tartozó állások száma az alacsonyabbakhoz viszonyítva, már a szervezetnél fogva oly csekély, hogy az előmenetel igen hosszú időre meg van akasztva. Ebből az indokból a 3. §-ban tervezett intézkedés módot kivan adni arra, hogy a három alsó fizetési osztályba tartozó állásokon alkalmazott állami tisztviselők, ha már a fizetési osztály legmagasabb fokozatába eljutottak, de magasabb fizetési osztályba nem voltak kinevezhetek, még további fizetésemelkedéshez juthassanak. A 4. §-ban javasolt határozatokat az a körülmény teszi szükségessé, hogy az állami tanitó személyzet tagjai többé fizetési osztályba nem fognak tartozni és így rendelkezni kell arról az esetről, ha az állami tanitó személyzet valamelyik tagja fizetési osztályba tartozó állami tisztviselővé neveztetik ki. Minthogy úgy a tanitó személyzetnél, mint a tisztviselőknél a szolgálati idő a fizetés emelkedésére igényt ad és minthogy azt az elvet, hogy a tisztviselő fizetése csak fegyelmi líton szállítható le és előlópésre való igénye is csak fegyelmi ítélettel korlátozható, föntartjuk, szükségesnek mutatkozik először megengedni azt, hogy a fizetési osztályba való kinevezés az általános elvtől eltérőleg nem a legalsó, hanem valamelyik magasabb fokozatba sorozással is történhetik és megállapítani azt is, hogy ha a kinevezés folytán az illető új állásában nem kap többet, mint annak előtte, a korábbi minőségben és azonos fizetéssel töltött szolgálati idejében szerzett igényét a fokozatos előlépésre új állásába is átviszi. A II. fejezethez. A) Az állami tanitó személyzet illetményeiről szóló határozatokhoz. A II. fejezet felöleli, a bányászati és erdészeti tanszemélyzet kivételével, az összes állami tanintézetekben alkalmazott igazgatók, tanárok, tanítók és tanítónők illetményeinek megállapítását tartalmazó rendelkezéseket. A tervezett reformra nézve az illetékes ministerek a következőket terjesztik elő: Az 1893. évi IV. törvényezikk az állami tanitó személyzet csak egy részének illetményeit szabályozta; azokra nézve, a kiket a törvény 21. §-a abból kizárt, külön intézkedések maradtak fenn továbbra is irányadókul. Tehát mindannyira nézve egyöntetű eljárás már az említett törvényezikk ezen intézkedésére való tekintettel, de a különböző szolgálati ágakban követett gyakorlatban beállott eltérések miatt sem volt lehetséges, azonkívül nehezítették a helyzetet a korpótlékok (ötödéves pótlókok) megállapításánál és beszámításánál, továbbá a magasabb fizetési osztályokba való előléptetéseknél beállott visszásságok. Mindezek szükségessé tették, hogy az állami tisztviselők illetményeinek újabb szabályozása alkalmával az állami tanitó személyzet tagjainak, mint szintén állami tisztviselőknek illetményei, egységes elvek szerint rendeztessenek. Mégis figyelembe kellett venni az állami tanitó személyzet foglalkozásának sajátságos természetét, a mely szerint, működésük megkezdésétől kezdve annak befejezéséig ugyanegy fontos és nagyjelentőségű munkakört látnak el önállóan: az ifjúság tanítását ós nevelését. Ezért kellett oly megoldásról gondoskodni, mely egyrészt pályájuk kezdetén a megfelelő állásra kinevezés alkalmával az előképzettségükhöz, valamint tanári és tanítói teendőikhez mért méltányos alapfizetést megadja, másrészt pedig a 9*