Képviselőházi irományok, 1901. XXV. kötet • 318-333. sz.

Irományszámok - 1901-318. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál illetményeinek ujabb szabályozásáról

318. szám. 65 : A VII. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőknek közel kilenez tizede a törvény szerinti legmagasabb minősítéshez kötött állásokon van alkalmazva, jó része ezeknek az állásoknak olyan, hogy azokon a tisztviselő pályáját be is fejezi. A VIII. fizetési osztályba tartozó állások közül azok két harmadánál jóval többnek eléréséhez szintén főiskolai minősítést követelünk, az osztályba tartozó többi állás pedig az azokon alkalmazottakra nézve majdnem rendesen a carriére végét jelenti. A IX. fizetési osztályban alkalmazottak közül is a felénél többnek főiskolai minősítése van. Ezek a szempontok azok, a melyek az adminisztráezió érdekében is megkövetelik, hogy itt az állásokat, a mennyire a rendelkezésre álló eszközök határán belül lehet, viszonylag a legjobban javadalmazzuk. A X. és XI. fizetési osztályba tartozó kereken 13.300 állami tisztviselő közül kereken 2.500 főiskolai, 4.600 középiskolai és 6.200 alsófokú, a középiskola négy osztályának elvégzése által megszerezhető minősítéshez kötött álláson van alkalmazva. A lakpénzeknek az V—

XI. fizetési osztályok számára az 1893. évi IV. törvényczikk által megállapított mérve nem változik. Az V., VI. és XI. fizetési osztályokba tartozó állásokkal összekötött mai és jövőben is megmaradó lakpénzek Budapesten egyenlők azokkal, a melyek Bécsre nézve érvényesek, a VII., VIII. ós IX. fizetési osztályok számára Budapesten 200, a X. számára 100 koronával csekélyebb lakpénz van megállapítva, mint 'a megfelelő bécsi u. n. ténylegességi pótlék, a többi állomáshelyeken a mi lakpénzeink minden fizetési osztályban csekély eltérésekkel majdnem mind magasabbak, mint a megfelelő ausztriai pótlékok. (L. a 4. számú mellékletet.) Figyelemmel erre a helyzetre és arra, hogy a tényleges lakbérviszonyok sem a fővárosban, sem a vidéken nem indokolnák ez időszerűit a lakpénzek emelését, ezen a téren az állami tisztviselőket illetőleg a mai állapotot véljük fentartandónak. Egyébiránt az 1893. évi IV. törvényczikk 3. §-ának továbbra is érvényben tartandó határozatai módot nyújtanak a kormánynak arra, hogy egyes helyeken a tényleges viszonyoknak megfelelően a lakpénzeket megjavítsuk az által, hogy egyes állomáshelyek az állami költségvetés útján magasabb lakpénzosztályba Boroztassanak. Ez a törvényes intézkedés eddig is számos méltányos kívánság teljesítését tette lehetővé. A 34. számú melléklet beszámol arról, hogy az 1893. évi rendezés óta minő intézkedéseket tett a kormány ezen a téren és hogy ezen a czímen évente mekkora összeggel emelkedett a lakpónzek szükséglete. Az 1. §. utolsó bekezdése azonos az 1893. évi IV. törvényczikk 1. §-ában foglalt határozattal. A 2. §-ban tervezett intézkedések, a melyek azt szabályozzák, hogyan jut az állami tisztviselő a fizetési osztályokba és hogyan a fizetési fokozatokba, azon, a majdnem minden tisztviselői fizetési rendszerben érvényesülő elven alapulnak, hogy a tisztviselő két módon juthat magasabb javadalmazáshoz: az által, hogy magasabb állásra kineveztetik és úgy, hogy állásában megmaradva emelkedik a fizetése. Az egyik fizetési osztályból a másikba kinevezés útján jut a tisztviselő, a melynél első sorban az állásra való érdemesség ós alkalmazhatóság marad a mérvadó, míg a fizetési osztályokon belül a fokozatos előlépés a szolgálati időhöz lenne kötve. A kinevezés a javaslat szerint, egy alább említendő eset kivételével, mindig csak az illető fizetési osztály legalsó fokozatával járó fizetéssel történik. Az 1893. évi IV. törvényczikk ugyan szintén ezt az elvet fogadta el, de föntartotta azt a lehetőséget, hogy a ministertanács hozzájárulásával valaki nem a legalsó, hanem valamely magasabb fokozatba való sorolással volt kinevezhető. Ezt a rendelkezést megszüntetendőnek tartom; mert egyrészt a különben ritkán előfordult esetek a tisztviselők körében elógületlenségre, rangsorozási felszólalásokra vezettek és mert másrészt ennek a rendelkezésnek fentartása azzal az egész javaslaton végig vonuló Képv. iromány. 1901—1906. XXV. kötet. 9