Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.

Irományszámok - 1901-298. Mellékletek

298. szám. 89 Először azért, mert e javaslat törvényerőre emelkedése esetén oly súlyos verés pénzáldozatot róna reánk, a melynek elviselésére magunkat merőben képteleneknek érezzük. Fájdalom, képteleneknek! Mert az eddigi rendszer, míg egyrészt terheinket folytonosan és szédületes progresszióban emelte és fokozta, addig másrészről új erőforrások, jövedelmi ágak nyitásáról egyáltalán nem gondoskodott, sőt ellenkezőleg a vámközösség megszüntetésének s az önálló vámsorompók felállításának elmulasztásával úgj földművelésünket, mint iparunkat és kereskedelmünket ujabban ós hosszú időre mesterségesen nehéz békóba verte. Ennek a rendszernek természetszerű eredménye mai vigasztalan állapotunk, melyet kegyetlen őszinteséggel tár fel a közép- és kisbirtokos osztály rohamos pusztulása, az ipar és kereskedelem kétségbeejtő pangása, a hivatalnoki és tudományos pályák túlözönlése s az ebből eredő proletariátus, a futó tűz gyorsaságával terjedő szoczializmus és az óriási mérveket öltött kivándorlás. íme csak egy pillantást kell vetnünk hazánk közállapotaira s minden kétséget kizárólag meggyőződhetünk arról, hogy már a jelenlegi terhek alatt is roskadozunk. Csak egy pillantást kell vetni a kivándorlás miatt elnéptelenedett falvainkra s beláthatjuk, hogy már a mostani viszonyok mellett sem tudunk mindnyájan megélni itt e hazában. Hát még ha a katonai javaslat is törvényerőre emelkedik? Hát még ha dologbiró s kereső fiaink közül még többet leköt maga részére a hadsereg, mint lekötött ezideig? Hát még ha az ujonczjutalék felemelése által előálló tehertöbblet is vállainkra nehezedik ?... Hiszen ha ezek bekövetkeznek, akkor -már igazán nem marad számunkra hátra más, mint a pusztulás, a végromlás, a megsemmisülés!... Ily körülmények között pedig — ha már az ujonczjutalék megváltoztatása szóba jött — egyedül csak annak s a katonai szolgálati időnek leszállításáról lehetne beszólni, hogy ily módon egyrészt óriási terheink csökkentetnének, másrészt pedig a hadsereg által lekötött rendkívül nagy gazdasági és munkaerő legalább részben fölszabadulhatna s közállapotaink orvoslására tevókenyülhetne. De súlyos aggodalmakat támasztott bennünk a katonai javaslat másodszor azért is, mert egyáltalán nem tartjuk czélszerűnek, üdvösnek és megengedhetőnek azt, hogy a jelen nehéz körülmények között egj oly intézménynek, oly hadseregnek hozzunk áldozatokat, a melynek szelleme kiegyenlíthetetlen ellentétben áll fennálló törvényeinkkel, ősi alkotmányunkkal, nemzeti államiságunkkal. Azon körülményben ugyanis, hogy a közös hadsereg magyar részében is a német nyelv lett szolgálati és vezényleti nyelvül megállapítva, hogy a nemzeti színek és jelvények a fekete-sárga zászló s a kétfejű sas által teljesen kiszoríttattak, s hogy végre a közös hadsereg magyar részéhez besorozott ujonczok a magyar alkotmányra fel nem eskettetnek, — fennálló törvényeinknek s alkotmányunk szellemének oly sérelmes mellőzését, nemzeti és külön államiságunknak oly szégyenteljes meggyalázását látjuk, a melylyel szemben a közös hadsereg magyar részében a magyar szolgálati és vezényleti nyelvnek s a magyar nemzeti színek- és jelvényeknek behozatala és kizárólagos használata s a magyar honosságú ujonczoknak a magyar alkotmányra leendő felesketése, a fennálló törvények iránti tisztelet fenmaradásának, alkotmányunk, reintegrálásának, nemzeti és külön államiságuknak s nemzeti becsületüknek elsőrendű, égetően sürgős és mellőzhetetlen követelményét képezi, a melynek valósítása nélkül a magyar nemzeti állam kiépítése hm kísérlet, meddő törekvés marad. Midőn tehát a katonai javaslat által támasztott eme súlyos aggodalmainknak hazafias és alkotmányos jogunk- és kötelességünkhöz képest kifejezést adunk, egyszersmind bizalommal és esdve kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, méltóztassék súlyos aggodalmaink figyelembevétele és kellő méltatása mellett az ujonczKépvh. iromány. 1901—1906. XXIV. kötet. 12