Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.
Irományszámok - 1901-298. Mellékletek
298. szám. 3 volna a leghatározottabb retrográd lépéssel, független államiságunk kiépítésével szemben. Egyértelmű volna, mert a jelenünket lenyűgöző bilincseket fentartana, sőt még szorosabbra vonná. Egyértelmű volna, mert ujabb erőforrásául szolgálna annak a hadseregnek, mely függetlenségünknek — már természetéből kifolyólag is — kétségbevonhatatlan ellensége. S azért, midőn e meggyőződésünknek a magunk szerény szavával hangot merünk adni, tiszteletteljesen kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy a nemzetellenes javaslatokra, melyeknek elfogadása a nemzet akaratának meghamisítása volna, a legméltóbb felelettel: a visszautasítással válaszoljon. Hazafias tisztelettel A m.-marosszigeti ev. ref. jogakadémia polgárai. Juhászovits Antal Szegedy Miklós elnök. jegyző. 151-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 8.187. ikt. sz.: Budapest-lipótvárosi polgárok. Tisztelt Képviselőház! Az ujonczozási törvényjavaslat, mely az országgyűlésen tárgyalás alatt van, mélyreható aggodalommal tölti el az ország összes polgárait. Akkor, a mikor az ország gazdasági élete a legválságosabb helyzetben van; akkor, a mikor a legégetőbb kulturális szükségletekre nincs fedezet az állam pénztárában; akkor, a mikor a czivillista felemelése és a tisztviselőknek immár el nem odázható fizetésrendezése ujabb terheket ró az országra: a kormány a véderőnek nagymérvű szaporítását kívánja és ezzel még az eddiginél is súlyosabb és tisztára elviselhetetlen pénz- és véráldozatot akar az országra zúdítani. Budapest főváros V. kerületének polgársága 1903. évi február 22-én gyűlést tartott a végből, hogy tiltakozzék ezen veszedelmes törvényjavaslat ellen és a gyűlésen egyhangúlag elfogadta a következő határozati javaslatot: »Minthogy a szabadság legvészesebb ellensége a militarizmus, mely hódító kalandoknak feláldozza a nemzet boldogságát és osztálygőgjével megtapodja a polgári önérzetet; minthogy annak a hadseregnek, melynek nyelve, zászlaja, szelleme nem magyar, mely a demokratikus haladás akadálya a középkori előítéletek, kiváltságok és az absolutista szellem fegyveres őrsége, igazi népképviselet soha egyetlen ujonczot sem szavazott volna meg; minthogy már eddig is a nép érdekében szükséges kulturális ós sociális intézményeket a mindent felemésztő katonai követelések miatt nem lehetett megvalósítani; minthogy a polgárság már eddig is súlyos terhek alatt roskadozik és teherviselési képessége kimerült; a budapesti lipótvárosi polgárok 1903. február 22-én megtartott gyűlése tiltakozik a semmiféle külső veszedelem által nem indokolt, csupán könnyelmű hódítási kalandvágyból származó ujonczozási törvényjavaslat ellen. i*
