Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.

Irományszámok - 1901-298. Mellékletek

298. szám. 15 160-ík melléklet a 298. számú irományhoz. 8.252. ikt. sz.: Hajdúböszörmény város függetlenségi és 48-as, valamint szabadelvű pártjai ós ipartestülete által rendezett népgyűlés. Mélyen tisztelt Képviselőház! Hajdúböszörmény város közönsége pártkülönbség nélkül az 1903-ik óv április hó 13-ik napján tartott népgyülésében a következő határozatot hozta: »Hajdúböszörmény város közönsége kimondja, hogy a törvényhozás szine elé terjesztett s az ujonczletszam felemelését czélzó törvényjavaslat ellen — mint a mely elviselhetetlen terheket ró az állampolgárokra — tiltakozik, hogy ezen tiltakozását feliratba foglalja s e feliratot küldöttség által juttatja el a magyar országgyűlés képviselőházához, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. 12. §-a alapján a magyar korona országai területén tartózkodó hadsereg magyar nemzeti jelvényekkel láttassák el, a katonai oktatás és vezénylet nyelve magyar legyen, katonatisztté csak az legyen kinevez­hető, a ki a magyar közjog és a magyar történelem alapos ismeretével bir ós végül, hogy a katonai szolgálati idő 2 évben állapíttassák meg.« ., .'. Mélyen tisztelt Képviselőház! Közérzett indokok késztették a mi városunk közönségét az egyhangú lelke­sedéssel fogadott határozat meghozatalára, mert tényleg úgy áll a dolog: hogy a nemzet anyagi nyomorúságban tengődik, hogy a rajta levő ruha is kölcsön vagy hitel folytán másén van vásárolva, hogy fiainak kenyeret biztosítani nem tudván, azok a messze Oczeánon túlra, vagy más idegenbe vándorolnak, itt hagyva szülét, nőt, gyermeket, hogy beteg a nemzet testének a fentartása eszközeinek minden szerve, pang a földművelés, nincs nagy gyáriparunk, mégis meg van ölve a kisipar és kereskedés, ís : hogy a katonai létszám emelése bennünket az állami tönkhöz vinne közelebb, hogy annyi munkás kéznek ujabb elvonása a szükséget és köznyomort fokozná, . hogy a parádés katonaság és nyomorgó nemzet oly ellenmondás, mely sivár lelkületét és a nemzettel egyet nem érző szivét mutatná annak, a ki ennek keresztül vitelét a közfelháborodással szemben is erőltetné. .' Készek vagyunk mi, Bocskay szabadságért küzdő népeinek utódai, életünket és vérünket mindnyájan áldozatul hozni hazánk épségéért és szabadságáért, de midőn arra szükség nincs, nem vagyunk hajlandók és nem is leszünk soha senki és semmi kedvéért ily oktalalan törvényjavaslatok által magunkba, a nemzeti élet szervébe az öngyilkosság mérgét beszedni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom