Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.

Irományszámok - 1901-298. Mellékletek

298. szám. 13 158-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 8.250. ikt. sz.: Hajdúnánás község választópolgárai, adófizetői ós hadkötelesei. Mélyen tisztelt Képviselőház! A m. kir. honvédelmi minister még a múlt év őszén két törvényjavaslatot tett a mélyen tisztelt Képviselőház asztalára, melyekben az ujonczlótszám fölemelését kivánja, kapcsolatban pedig fölhatalmazást kért arra, hogy a magyar korona országaiban 2.565 főnyi póttartalékost kivételesen rendes katonai szolgálatra visszatarthasson. Mindezek összegezésével több mint 15.000 főnyi óvenkinti ujabb véráldozatot kivan a hadügyi kormányzat, mihez természetesen ezen ujoncztöbblet eltartására szükséges pénzbeli áldozat is járul. íme a parádés fegyveres béke, a nagyhatalmi hóbort a nemzettől ujabb 15.000 legjobb minőségű munkáskezet s a felszereléshez és ellátáshoz szükséges tömérdek anyagi erőt óhajt a maga szeszélyének s gyakran az ország érdekeivel meg nem egyeztethető idegen érdekeknek szolgálatára egy alkotmányunk keretébe még be nem illesztett intézmény számára elvonni! Bizony méltán emelte föl a magyar nemzet e fölháborító merénylet ellen tiltakozó szavát, bizony méltán dobban meg mi bennünk is a szív, hogy lelkünknek egész erejével csatlakozzunk a széles e hazán végig dörgő tiltakozáshoz. Hiszen mit akarnak a szuronyok százezreivel? Honnan fenyegeti veszedelem édes hazánkat? Sehonnan, hanem itt van a veszedelem miközöttünk: iparunk, kereskedelmünk és főkép mezőgazdaságunk pangó állapotában, pedig ezekben van a nemzetek boldogsága ós nem a szuronyok erdeiben. A terhek már is elviselhetetlenekké váltak e nemzeten, a nyomorúság ezreket meg ezreket kényszerít kivándorolni e hazából, melynek valaha magyar Kánaán volt a neve. Miért nem találnak orvoslásra ezek az igazán égető sebek? Miért akarják ezt a nemzetet, midőn jogos segedelemért kiált, megsegítés helyett még koldusabbá tenni? Valahányszor csak felhangzott Alföldünk délibábos rónáin a riasztó szózat: a haza veszélyben van; egj hajdú sem maradt hátra gyáván, hanem fegyvert ragadott a haza védelmére s Bocskay népének erejét sokszor megérezte "már ellenségünk Most is készek vagyunk hazánkért, ha kell vérünket és életünket is áldozatul adni; de a drága nemzeti erőnek béke időben való haszontalan elfecsórlését oly bűunek és vétkes pazarlásnak tartjuk, melyet az utókor sem bocsáthat meg nekünk soha. Mi hajdúnánási választópolgárok, adófizetők és hadkötelesek a nemzet szíve dobogásának szintén hangot kívánunk adni, midőn fölemelve tiltakozó szavunkat, teljes bizalommal kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy a beterjesztett katonai javaslatokat elvetni s kapcsolatban az önálló magyar hadsereg fölállításáról intézkedni méltóztassék. Hajdúnánáson, 1903. április hó 10-én. Hazafias üdvözlettel Brassay Károly, Magyar Gábor és 2.16é társuk.